Orosháza-Monor tájegységi központ

MENÜ | Értéktár | Értéktár kategóriák | Dokumentumok | Kapcsolat |

Ön itt van: Értéktár kategóriák / Épített környezet / ☛ Orosháza-Monor tájegységi központ

Települési érték bemutatása

Agrárgazdasági, gazdasági, történelmi

Orosháza Monor — Országos és nemzetközi gazdasági valamint történelmi utak csomópontja

Az alábbi térképvázlat mutatja az utakat és a hozzájuk csatlakozó jelentős épületeket, intézményt, gazdasági, kereskedelmi és más kutatók által felderített leletek, források hagyományok igazolják, hogy a csomópont évszázadokon át fontos szerepet töltött be e vidék, az ország és külhoni területek gazdasági, kereskedelmi, társadalmi életében.

Forások:

  • Nagy Gyula – Orosháza Története és Néprajza
  • Erostyák Zoltán – Amikor szekérre szállt Orosháza… — Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából 1, 15-29. o. 2010
  • Erostyák Zoltán – A Habsburg gazdaságpolitika szerepe Orosháza születésében – Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából 2, 9-21. o. 2012
  • Németh Csaba – Szarvasmarha tartás – és kereskedelem a törökkori Orosháza térségében – Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából 9, 13-25. o. 2013
  • Erostyák Zoltán – Az I. katonai felmérés lehetséges értelmezései a 18. század végén az Orosházi térségre vonatkozóan — Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából 9, 27-39. o. 2013
  • Katona-Kiss Attila – A falu, az út és a család — Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából 16, 3-17. o. 2013
  • Rózsa Zoltán – Utak és határok — Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából 17, 3-15. o. 2013
  • Bárdos Zsuzsa – Eeszántogatva fődet és papírost Paraszti őnéletírók Nagy Gyula mellett – A szántó Kovács János Területi Múzeum Füzetei Orosháza 2005, Viharsarki hagyományok 5, 46-50. 108-111. o.

Épített környezet

Kocsondi Németh Lajos tanyája
(utóbb Vili tanya)

A Csorvási és a Gyomai út között áll ma is néhai anyai nagyapám, Kocsondi Németh Lajos tanyája. Nem csak a szemályes kötődés sarkallt, hogy Orosháza város értékei kizé felvegyék a tanyáját.

A tanya értéktárba vételét az épületek ls az ott folytatott gazdálkodás színvonala, korszerűsége indokolja.

Az első világháborús hadirokkant nagyapám a saját 12 holdjának és apósának, néhai Dénes Istvánnak a földvári határ-szélen, a régi nevén Csabai út mellett fekvő 10 holdjának a műveléséhez, három gyermeke neveléséhez komoly fizikai és gazdasági erőfeszítéseket kellett tennie. Mindezek eredménye, hogy tanyája, gazdasága a Monori határban kiemelkedett környezetéből.

Saját magát is művelte, tanult, „Aranykalászos gazda” tanfolyamot végzett.

Saját nóniusz törzskönyvezett kancájával biztosította a család gazdálkodásához szükséges minőségi lóállományát.

Bikája mezőgazdasági kiállításon aranyérmet kapott.

Annyi tyúkot, libát, kacsát tartottak nagyanyámmal, hogy a háztartás ellátásán túl tojásból és apró jószágból rendszeresen szállítottak a városba a baromfival kereskedő Pintéréknek a Csorvási út elején lévő boltjába (akiknek az épülete ma is áll.)

Nagyapám hadirokkant volta miatt korszerű gépekkel dolgozott. Őt a gazdasági világválság sem tántorította el, hogy gépesítse gazdaságát.

Egyedüli gazda volt a környéken, aki nem kaszával, hanem kévekötő aratógéppel aratott.

A szecskavágóját lófogatú járgánnyal hajtotta.

Az istálló keleti felébe a lovakat kötöttök be egy hosszú jászolhoz, ami az északi fal mellett állt és a nyugati válaszfal melletti rövid jászolhoz. A lóistállóban még a kiscsikóknak külön rekesz is volt. A jászol fölötti rácsból szénát ropogtattak a lovak. Nyáron a lovakat a „nyári jászol”-ban tartottuk. Nagyapám a lovat fedeztetni Strinczékhez járt, akiknek a tanyája a Monori kanyar mellett állt, nyégyablakos házuk pedig a Lehel utcában az óvodával szemben.

Az istálló nyugati felében jobbról és balról lévő kötve voltak a tehenek, amíg el nem jött a jó idő, akkor kikerültek az akolba.

Az istálló mögött két kb. 5 m mély és 5 m átmérőjű téglafalú siló állt a takarmány folyamatos biztosításához.

Jó időben a teheneket a tágas, mint egy 15×15 ,éteres akolban, a lovakat a mintegy 5×12 méteres nádfedeles „nyári jászol”-ban tartotta nagyapám.

A konyhában szeparátort használtak a trj feldolgozásához.

Családja egészsége, jószágainak munkaképes, tejelő, fialó, tojó, gyarapodó állapota iránti gondoskodását bizonyítja, hogy az ásott gémes kútban mélyfúrással tiszta vízrétegből nyertek vizet. A kútba nézve láttam, ahogy a jó minőségű ivóvíz folyamatosan bugyogott fel a mélybe fúrt vascsövön. (A vízért a Héjjas tanyából átjáratak az ott élők, mert a Hangya bolt előtti Norton-kút messze volt.)

Nagyszüleim gyermekeik jövőjét rendkívül fontosnak tartották. E gondoskodásuknak köszönhető a Monori táj idevalósi első egyetemet végzett gyermeke. Eső szülött fiuk egészségi állapota miatt nem lehetett parasztember, őt taníttatták. Az ifjabb Kocsondi Németh Lajos egyetemet végzett, doktorált, akiben tanult volta ellenére megmaradt „a paraszt vér”: doktori értekezését a kis parasztgazdaságok baromfi tenyésztésének gazdaságtanából írta.

A tanyatelek mai földmértékkel kb. 1 hektáros volt, de a téeszítés után megcsonkították. Északról, nyugatról és délről — a virágos és konyhakertig — akácfasor védte az uralkodó irányú szél erejétől a szalmakazlat, törek- és polyvakazalt, a szecskást a szárkúpokat. (Lásd mellékelt vázlatot!) E fákat kiirtották, a lakóépület, az istálló, az ólak, a nyári jászol, a góré, a nyári konyha védtelenné vált. Majd apránként majdnem minden tönkrement, eltűnt. A góré, a tyúkólak, a konyhakert és az akácsor közötti nagy gyepen az aprójószág nevelkedett egy óriási eperfa alatt.

A gazdasági épületek között néprajzilag a legértékesebb a „kerek ól” volt, amit az Országos Néprajzi Múzeumban, Szentendrén át akartak telepíteni annak idején.

A lakóépület egyedülálló, hozzá hasonlót nem lehetett látni a Monori tájon.

A hagyományos szoba, konyha, kamra, előttük nyitott folyosó („gang”, „veranda”) elrendezéstől eltért a beosztása. A vert falú ház emelt, szigetelt alapra épült, lépcsőn kell feljutni a téglalapokkal kirakott széles, téglakönyöklős verandára, ami dél felé a kisebb szobába torkollik, északnak a padlásfeljáróban folytatódik. Keletnek a padlásfeljáró mellett a három rekeszes gabonás kamra nyílik, előbbre pedig a konyha. A konyhából lehet bejutni a nagyszobába, ahol a kemence állt, s onnan át a kisszobába. A konyha és gabonás kamra között két éléskamra áll. A padlásfeljáróban a lószerszámok lógtak a falra akasztva.

Az épület déli homlokzatán a két szobában egy-egy, a XX. sz. legjobb hőszigetelő ablaktípusa, a nagyméretű — hat táblás, pallóbetétes, befelé nyíló, spalettás — ablak engedi be még ma is a nap sugarait. Ilyen ablakokat kapott a Töhötöm és Kossuth Lajos utca sarkán 1837. óta álló családi házunk is.

A tanyaépület északi végéhez zárt kocsiszín csatlakozik. A tanya homlokzata és az udvar felé néző fal kőporos, ami szintén egyedülálló a tanyavilág lótrágyával kevert sárral betapasztott, meszelt falú épületei között. A tanyát ifjabb Kocsondi Németh István villamosította. A piros kőporos fal 90 éve ragyog a napfényben.

A ház déli, keleti, nyugati fala mellett virágos és veteményes kert, Tóth Sándor bátyám felé a kert és a mezsgye között 2 sor gyümölcsfa állt és látta el a családot. Mind a kert, mind a gyümölcsös a tsz-világ áldozatává vált.

Kapcsolattartó: Dr. Szabó Mihály, Szeged

Felterjesztés dátuma: 2020. július 31.

Elfogadás dátuma (határozat): 2020. szeptember 27. (10/2020)