„Kossuth Lajos élete meglehetősen monoton – született Monokon”
Nem, nem, kedves olvasó, nem Kossuth lesz a témánk – hanem e kis rigmus szerzője, Kosztolányi Dezső. Mit bizonyít? Nem kevesebbet, hogy az ifjú gimnazista humorral, némi hetykeséggel – és uram bocsá’ szemtelenséggel, no meg költői tehetséggel indult el már igen korán a legmagasabb művészi csúcsok meghódítására. Nem véletlen, hogy több csúcsról van szó! Hiszen Kosztolányi költő, prózaíró, újságíró, az anyanyelv egyik legjobb ismerője és védelmezője, műfordító – és sorolhatnánk – egy a lényeg, amihez fog, a legmagasabb szinten teszi. A legmagasabb csúcsokat hódítja meg. De most a költő Kosztolányit idéztük föl a nyugdíjas pedagógusok Justh Zsigmond olvasókörének áprilisi összejövetelén. Gyönyörű verseket hallgattunk meg – az Üllői-úti fák „Hová repül az ifjuság?” rezignált kérdése után a Szegény kisgyermek panaszai kötetből egy, az élet elmúlását idéző vers, majd derűs színeivel a Hattyú kutyám következett. Legtöbbet a Számadás kötet Halotti beszéd c. versénél időztünk . Búcsúzás és az élet, az ember szeretete – „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” – És egyedüli és gyönyörű is az élet – hirdeti a nagybeteg Kosztolányi Szeptemberi áhítat című, lezárásként meghallgatott versében.
Mit ír Kosztolányi? „A könyv, amely mindenütt jelenlevővé varázsolta a szellemet, megteremtette az emberiség lelki közösségét”. Igen, ezen a délutánon a könyvekben rejlő érték, a művészet varázsa, a tudás átadásának és befogadásának igénye közösséget teremtett . Köszönet mindenkinek, akik szerepet vállalt ebben – a versmondóknak: Császár Péternének, Szalay Juditnak, Szilasi-Horváth Tibornak, Szilasi-Horváth Tibornénak – és legfőképp előadónknak, Munkácsi Istvánné Zsuzsának.
A következő összejövetelünk május 6-án lesz – Naomi Wood: Mrs. Hemingway c. könyve.
Vélemény, hozzászólás?