Fejezetek Orosháza rocktörténetéből – A Nox együttes – 2.

3. 1971

A Nox természetesen nem társadalmi munkában zenélt a fiatalságnak és a táncosoknak. Egy 1971 elejéről származó irat alapján hozzávetőleg képet alkothatunk arról, milyen volt a zenészek bérezése.1 A január 27-ei keltezésű iratból kiderül egyrészt, hogy az 1971-es év táncos rendezvényeinek zenei költségeire – négy zenész órabéreként – 49.500,- Ft-ot terveztek, míg táncversenyek zenei kíséretére évi 4900,- Ft-ot. Van egy jól mutató statisztikai adatsor is 1970-ről, eszerint a zenekar hatvan alkalommal lépett fel, a zenés eseményeken 13.857 fő jelent meg. Bérköltségként 46.378,- Ft-ot fizetett ki a művelődési központ, a táncos rendezvények bevétele pedig 150.059,- Ft volt, tehát az intézménynek – úgy tűnik – anyagilag megérte szórakoztatni az ifjúságot.

Ugyanakkor az említett iratban szereplő, a zenekar egész évi tervezett tevékenységével kapcsolatos adatok szerint a Nox csak azzal a feltétellel vállalta 1971-re a zenélést, hogy heti két alkalommal játszhatnak, a korábbi heti egy helyett. Egyúttal látható, hogy a zenekar a tervek alapján 1971-ben a heti kétszeri muzsikálással nem keresett volna sokkal többet az 1970-es jövedelménél. Hogy mégis anyagi haszonnal kecsegtetett a helyzet, az valószínű annak tudható be, hogy az irat szerint a zenekar létszáma egy fővel csökkent – ami nagy valószínűség szerint azt jelentette, hogy a zenekar már csak háromfős volt négy helyett -, illetve úgy tervezték, hogy az egyes táncestek hosszát lerövidítik öt óráról négy órára. Mindezek után felettébb érdekes, hogy az Orosházi Hírlap 1971-es számaiban a Nox hétvégi táncestek zeneszolgáltatása kapcsán gyakorlatilag meg sincs említve. Ez persze nem jelenti azt, hogy a zenekar nem játszott, mégis az a tény, hogy 1970-ben, sőt majd 1972-ben is sok-sok alkalommal kerül be az együttes neve a helyi lapba táncestek kapcsán azt mutatja, a zenekar ekkor, 1971-ben valószínűleg nem sok esetben lépett az ifjúság színe elé ilyen táncmulatságokon. Ezt a feltevést látszik megerősíteni, hogy ekkor hétvégi táncestek kapcsán két másik zenekar neve bukkan fel a sajtóban, a pusztaföldvári Adonisé, illetve a Szolnoki Popegyüttesé.

Össztánc 1971 körül, PMK koncertterem. Balról Vági József, Zsoldosné Hering Magda, Feldmann József

Táncversenyeket azonban, melyeken a Nox szolgáltatta a zenét, 1971-ben is rendeztek. A Petőfi Művelődési Központ a nagy nemzetközi vetélkedők mellett olykor úgynevezett klubközi táncversenyt is szervezett, a művelődési központ társastáncegyüttese által más klubokkal kialakított kapcsolata alapján. Ilyen program volt 1971. január 30-án a művelődési központ koncerttermében megtartott klubközi verseny, melyre D/1 és D/2 kategóriában Szegedről, Szarvasról, Szentesről, Békésről, sőt még Nyíregyházáról és Szentmihálytelekről is érkeztek táncosok.2

A helyi verseny után az 1970-es vendégszereplést követően a zenekart 1971-ben is meghívták Debrecenbe táncversenyt játszani. Ugyan a felkérésről közelebbit nem tudunk, az orosházi művelődési központ e tárgyban írott válasza azonban fennmaradt.3 Eszerint egyrészt a felszerelés és a zenészek oda-vissza szállítását kérték, másrészt a négytagú zenekarnak a két napra 2000,- Ft fellépési díjat, valamint szállást igényeltek. Az, hogy a művelődési központ négytagú zenekarral számolt, miközben nem egész két hónappal korábban tényként közölték, hogy a csapat létszáma egy fővel csökkent, felettébb érdekes. Mindenesetre az 1971. március 15-én keltezett irat gyakorlatilag az alapítási formációt – Feldmann, Vági, Pintér, Nádasi – adta meg a debrecenieknek.

A tagok visszaemlékezése alapján egyébként a Nox által kísért debreceni táncversenyek az Aranybika Szállóban voltak. Pintér úgy mesélte, a táncverseny után bulit is kellett játszania a csapatnak, ami elég rosszul jött ki, mert amikor felmentek a színpadra a 30-as kis Selmer cuccukkal, kiröhögte őket a közönség. Ugyanakkor azért ugyanez a közönség elég sokáig ott is maradt a Nox buliján.

4. 1972

Az 1971-ben négy taggal lejátszott debreceni táncversenyt követően 1972 januárjában már a sajtó is trió felállással említi a Noxot, a január 22-23-án Orosházán megrendezett D/2, D/1 és B kategóriás táncverseny zenét biztosító együtteseként, ahol egyébként az A osztályos Antali Zoltán Győri Edit páros bemutatót is tartott.4 Hogy a korábbi zenekari felállás hogyan változott meg, ki ment el és kik voltak a zenekar tagjai, nem lehet pontosan tudni. Nagy valószínűséggel azonban Nádasi János lehetett a távozó (Szegedre költözött), hiszen a Mezőkovácsházán nagyjából fél év múlva, 1972 augusztusában megrendezett beatfesztiválon egy új tag, Podmaniczki János (1950, ex-Transz5) mellett mindenki ott van a régiek közül kivéve Nádasit.6 Ugyanakkor Podmaniczki érkezésének időpontját és mikéntjét is homály fedi. Annyi azonban bizonyos – s a felállással kapcsolatban ez némi támpont -, hogy a Petőfi Művelődési Központ a Megyei Művelődési Központ számára “fiataloknak rendezett nyári rendezvények” kapcsán 1972. március 9-én küldött levelében a nyári ifjúsági programokat a Nox trió közreműködésével képzelte el.7 Ennek fényében az is kijelenthető, hogy az 1971-eshez hasonló, február 27-én megrendezett klubközi versenyt is nyilván a háromtagú zenekar játszotta le.

Táncverseny Csongrádon. Balról: Vági József, Pintér János, Feldmann József

1972 tavaszán a Petőfi Művelődési Központ égisze alatt egy új kezdeményezés is elindult, melynek a Nox tevőleges részese volt. Az először zenés klubesteknek hívott, majd később újra táncesteknek aposztrofált alkalmak nagy valószínűséggel a korábbi táncmulatságok folytatásaként értelmezhetők. Az első klubestre április 1-én került sor a művelődési központban 17 órai kezdettel, s a zártkörű bulin – ahogy fentebb említettük – a Nox biztosította a zenét,8 (ahogyan egyébként az év során a további alkalmakon is). A hétvégi kultúrházas bulik a koncertteremben (ma Szokolay Sándor terem) vagy a folyosón zajlottak. Feldmann József emlékei szerint a folyosón játszott bulik voltak a legjobbak, ezeken óriási tömeg verődött össze, egészen a hátsó irodákig táncoló fiatalokkal telt meg a létesítmény, úgyhogy külön hangfalakat kellett elhelyezni a folyosó hátsó részében is, mert oda már nem jutott el a hang. Pedig – Feldmann szerint – az akusztika csapnivaló volt, csörgött zörgött minden, mégis olyan hangulat alakult ki, ami felejthetetlenné tette ezeket a bulikat.

Nagyhatalmú úr volt az akkori rendszer könnyűzenei életében az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK). Ennek a hatóságnak a keze természetesen Orosházára is elért. A zenészek akkoriban csak úgynevezett kiközvetítések által muzsikálhattak, s ez vonatkozott még a nyári tánctanfolyamokon zenét biztosító muzsikusokra is. A művelődési központ iratai között találtunk egy levélváltást, melyben az OSZK járási-városi megbízottja Apáti Endre 1973. január 23-án felhívta a művelődési központ figyelmét, hogy az 1971. és 1972. évben tartott tánctanfolyamokon alkalmazott zenészek kiközvetítése nem történt meg, s kérte a kiközvetítés nyolc napon belül történő rendezését.9 Az irat valójában az 1973. március 16-án kelt válaszban foglalt információk miatt fontos számunkra, hiszen ebből megtudjuk – legalábbis a lejelentett zenészek ezek voltak -, hogy az 1971. évi tánckurzuson Szita Lajos muzsikált mintegy hatvanhárom órát, 1972-ben pedig Vági József és Feldmann József biztosították a tánctanfolyam zenei kíséretét hatvannégy órában.10

1972 egy esemény miatt mindenképp kiemelkedik a csapat történetéből. Az 1972-esen kívül sem előtte, sem utána, soha nem vett részt a Nox – noha alkalma lett volna rá – semmiféle beatfesztiválon, vagy megmérettetésen. A dolog talán nem is érdemelne különösebb figyelmet, ha az együttes csak egy szereplő lett volna a többi banda mellett, ám tudjuk, a csapat nem a futottak még kategóriáját erősítette, hanem megnyerte a versenyt, így 1972. augusztus 13-án vasárnap orosházi győztest ünnepelhetett a beatpublikum Mezőkovácsházán. Még akkor is így van ez, ha az orosházi sajtó nem kis hibaként tévedésből csorvásiaknak adta az első helyet híradásában,11 amit persze később korrigáltak.12 A címében tehát tévesen “csorvási győztesek”-ről beszámoló rövid hír szerint a Vági József, Podmaniczki János, Pintér János, Feldmann József összetételű Nox nyerte a ‘72-es versenyt.
Feldmann József és Pintér János emlékei szerint a találkozóra saját számokkal lehetett nevezni. A Nox írt is több dalt, ezek zenéjét – Feldmannék visszaemlékezése szerint – Podmaniczki, szövegét pedig a művelődési központhoz akkoriban (egészen pontosan 1972. július 1-én) megérkező Benkő Benedek készítette. Benkő a szövegírás mellett az éneklésből is kivette a részét, ami esetünkben azért fontos, mert a csapat sikerének egyik titka a rendkívül kidolgozott és jó benyomást keltő vokális hangzás volt. Sajnos az említett számok mindegyike az enyészeté lett, sem Feldmannék, sem Benkő Benedek nem emlékeznek már ezekre a produkciókra, sem a dalokra, sem a dalok címére. Arra azonban igen, hogy a győztes zenekarnak járó díjak közül a plakettet Feldmann, a serleget Pintér vitte haza.
A végeredménnyel kapcsolatban Feldmann úgy emlékezett vissza, a zenekar eléggé meglepődött, amikor az eredményhirdetésen bemondták, hogy a harmadik helyezett ez és ez a banda, mert úgy voltak vele, akkor már biztos nem nyertek semmit, és teljesen elképedtek, amikor első helyezett zenekarként a Nox nevét mondták be. – “A ciki az volt, hogy utána a nyertesnek kellett a bulit lejátszani, azaz nekünk! És hát képzeld el, amikor a közönség legnagyobb része azoknak a zenekaroknak a tagjaiból áll, akiket megelőztünk a versenyen! Azokat a pofákat, amiket ott vágtak! Cikizték a cuccunkat, mert nekünk Regentjeink esetleg Selmerünk volt, s mi tagadás voltak sokkal jobb felszereléssel rendelkező együttesek…” – emlékezett vissza Feldmann, aki az ekkor már a Noxot erősítő Podaminczkiről is mesélt: “A Nox korszaknak volt még egy szereplője, Podmaniczki János. Ő egy rettentő hobo gyerek volt. Úgy el tudta adni magát a színpadon, a leggyengébb számból is olyat csinált, hogy tombolt a tömeg. […] Egy szál gitárral is feltett egy hülye kalapot a fejére, és úgy eladta magát, hogy feküdtek az emberek. […] Ő rettentően feldobta a bandát…”.13

A tárgyalt időszakhoz kapcsolódóan a korábban távozó Nádasi János kapcsán még érdemes elmondani, hogy ő éppen ebben az évben, tehát 1972-ben a Vági Jazz Quintett-tel második helyezést ért el a Ki Mit Tud?-on.

(Folytatjuk)

1 BML A Petőfi Művelődési Központ iratai, VIII. 701. 9. doboz – Iratok 1971 – 31/1971 sz.
2 Orosházi Hírlap, 1971. febr. 2. [4.] p.
3 BML A Petőfi Művelődési Központ iratai, VIII. 701. 9. doboz – Iratok 1971 – 3/1971 ikt. sz.
4 Orosházi Hírlap, 1972. jan. 25. [12.] p.
5 Balogh Endre gyűjtése alapján
6 Orosházi Hírlap, 1972. aug. 20. [16.] p.
7 BML A Petőfi Művelődési Központ iratai, VIII. 701. 10. doboz – Iratok 1972 – 65/1972.
8 Orosházi Hírlap, 1972. márc. 30. [8.] p.
9 BML A Petőfi Művelődési Központ iratai, VIII. 701. 11. doboz – Iratok 1973 – 5/1973. Ikt. sz.
10 BML A Petőfi Művelődési Központ iratai, VIII. 701. 11. doboz – Iratok 1973 – 6/1973. Ikt. sz.
11 Orosházi Hírlap, 1972. aug. 20. [16.] p.
12 Orosházi Hírlap, 1972. aug. 22. [12.] p.
13 A szerző interjúja Feldmann Józseffel – 2010. szeptember

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.