Ment a fesztivál
A könyvfesztivál napos és árnyoldalairól Marcsi festett hű képet, amit a magam részéről csak megerősíteni tudok. Mégpedig. A Dés-Spiró-Sárkány trió igazán jó volt, talán ha elolvastam volna a Fogságot, még az illusztrációkat is jobban értettem volna. De nem. Viszont Spiró felolvasása így is élvezetes volt, Dés pedig három percben is szenzációs.
Visszafele haladva az időben, előtte volt Skaliczki (lásd ugyanitt), ő előtte pedig Buda Attila, akiről kollegina egy szót sem szólt, na biztos nem véletlenül. Nem kétlem, hogy okos ember, művelt, könyvet is írt, de egyrészt olyasmiről beszélt (a könyv története), amiről minden valamirevaló könyvtáros hallgató tanult a főiskolán, másrészt, és ez a poén, papírról olvasta fel az egészet. Mindez elég vicces volt Csányi Vilmos spontán előadása után, különösen azoknál a részeknél, amikor lapozni kellett. A moderátor Bakos Klára MKE-elnök volt, aki arról vizionált, hogy hamarosan a munkanélküli állást keresni jön a könyvtárba a neten, más meg szépirodalmat olvasni. Mondta ezt úgy, mintha ez ma nem így lenne.
De a legfelháborítóbb mégsem ez volt (sőt, ez már egyáltalán nem is volt az), hanem hogy előtte az MKE előadásai, – melyek miatt tulajdonképpen bezártunk, hagytuk cserben olvasóinkat, hogy mindannyian meghallgathassuk, és tanuljunk belőlük – ugyanabban a rohadt kis lyukban voltak, amiben már évek óta. Így idén – épp úgy, mint évek óta – tülekedtek a kedves kollégák ezerrel, sőt, a többség az egész szerencsétlen délelőttjét bent töltötte, csak hogy a lényeges előadásokról le ne maradjon. Mivel én nem értem oda reggel 9-re, és nem pofoztam ki senkit sem a székéből, lemaradtam az egészről. Voltak ügyesebb orosházi könyvtárosok is, akiknek állóhely legalább jutott, de ők is hamar kiájultak a levegőtlen helységből. Szánalmas szervezés, ez a véleményem.
A könyvfesztivál amúgy nagyon-nagyon tetszett, szeretem. Csomó új könyv, meglepően kedvező akciók, és híres emberek tucatjai. Nézegessétek Képtárunkat, ahol van fotó többek között rólunk, na meg Bozókiról, Eco-ról, és Tisza Katáról, akiről számomra most derült ki, hogy ő egy nagyon csinos nő. Konklúzióm nem elsősorban ebből, hanem az egész napos tapasztalatokból ered, szóval én immár bizonyosan azt mondom: a könyvnek van jövője. Azt viszont már csak remélni merem: a könyvtárnak is lesz.
Vélemény, hozzászólás?