Túl a Maszat-hegyen
Sok egyéb ok mellett azért is jó dolog apának lenni, mert anélkül művelhetsz kedvedre infantilis dolgokat, hogy azt bárki is számon kérhetné rajtad. Vehetsz pöttyös gumilabdát, és olvashatsz Varró Danit, hogy csak két példát említsek, bár ez utóbbi sántít.
A Túl a Maszat-hegyen című meseregény ugyanis nem csak kicsiknek szórakoztató olvasmány. Eszement rímek, hibátlan poénok, vicces szereplők valamint meglepetésként irodalmi utalások teszik teljessé ezt a sikerkönyvet, amit én előbb hallgattam végig, mintsem hogy a kötetet a kezembe vettem volna. A könyvtárunkban hangoskönyv formájában kölcsönözhető a mese, Mácsai Pál zseniális előadásában. Ezt hallgattam meg, többnyire mosogatás vagy kocogás közben – csodásan ellensúlyozva a kínokat. :D A könyvre – és úgy egyébként azt hiszem Varró Dani teljes költészetére is – a játékosság a fő jellemző, ezért népszerű a gyerekek körében, de van benne sok önirónia és kikacsintás a nagyok felé is, amitől öreg fejjel sem lehet nem szeretni. Ráadásul – mese lévén – alapigazságokról szól a történet, választékos stílusban, mégis nagyon mai nyelvezettel.
Aki teheti, már csak Mácsai miatt is hallgassa meg a hangoskönyvet, de előtte/utána feltétlenül kapja kézbe a könyvet is. A költő tesója, Varró Zsuzsa illusztrálja a kötetet, ugyancsak nagyon viccesen (lásd fenti ábra).
Szóval ha jókat akarsz röhögni (és utána akaratlanul is rímekben beszélni) feltétlenül olvass a gyereknek és magadnak részeket Muhi Andris kalandjaiból. Ilyen alakok, mint Makula bácsi, a Büdös Pizsamázó, Morzsányi Géza, vagy a Náthás angol költő nem teremnek minden mesében.
(És most megyek, és olvasom tovább a Harry Potter utsó részét. Persze csak a kölyök miatt. ;))
Aha, szóval nem csak én olvasom felnőtt fejjel a Harry Pottert ! :-)