Bill kapitány Fonogram cirkusza
Persze, nem úgy kell érteni, nem olyan cirkusz volt, illetve nem ez volt a cirkusz. Mindenesetre Deák Bill Gyula a Fonogram díjátadón tegnap életműdíjat vehetett át, azt a fajta elismerést, amit a múlt esztendőben a nemzet aranytorkú énekese és virtuóz billentyűse :), Balázs Fecó. Nem, nem, Isten ments, hogy bármelyiket is bántsam, már csak azért sem, mert mindkettőt szeretem, igaz Fecó zenéjét két árnyalattal jobban (ha Bill „kapitány”, akkor nálam Fecó a „király”). A cirkusz kifejezés pedig inkább vonatkozhat a Fonogram idei díjátadójára, mely ugyan nem volt rossz, de olyan jó se. A részletes adatok, djíazottak, díjak, meg hasonlók megtalálhatók itt is, meg itt is. Elhangzott sok-sok jó zene, fiataloktól öregebbecskéktől úgy szintén. így az Anti Fitness Club fiataljain elébb kissé megütköztem, aztán eszembe jutott fiatalságom, meg a nagy tervek, a zenészkarrier, ahogy láttam őket játszani. Az Amber Smith mindent választós és mindent törlős zenéje (Select all Delete all) nekem nem annyira jött be, viszont igen-igen ott volt az Unbending Trees muzsikája. A hard rock előadók zenéi felemás benyomást keltettek bennem már tetszésileg, viszont a KFT-n nagyon „jól éreztem magam”. Hozták sajátos zenéjüket és a sajátos szövegvilágot, kár hogy az adás levezetéseként belefogtak az Afrikába. Keresztes Ildikó szerintem a csúcspontot jelentette Bill Kapitánynak szóló produkciójával (Ne szeress engem), maga a környezet, az elismerés már egyfajta fokozott hangulatot eredményezett, az énekesnő azonban még képes volt erre rátenni egy lapáttal. Cicomák, allűrök, minden fölösleges bóvli nélkül úgy énekelte azt a dalt, ahogy kellett.
A zene mellett apró érdekességekkel is szolgált az est. A legjobb gyermekalbum díját Süsü „magyar hangja” Bodrogi Gyula színművész adta át. Itt apró malőrt okozott, hogy valószínűleg nem szóltak neki, a jelölteket (a műsorban nomináltaknak is hívták őket!!!) be kell mutatni, így a nyertes kilétét – a jelöltek bemutatása nélkül – rövid időn belül megtudtuk, izgulni nem volt min. Aztán a színpadra vezető útirány sem volt olyan egyértelmű, több díjátadó rosszfelé indult el, kínos volt látni, nem tudják, merre kell menni. Így járt szegény Horváth Attila is, akinek pedig úgy megörültem! Tudják, ő a hazai dalszövegek egyik legjobb elkövetője. Aztán volt itt HENT (Hamisítás Elleni Nemzeti Testület), meg rendőri kitüntetés, sőt még kodályi gondolat újrafogalmazása is: legyen a zenélés mindenkié.
Ez utóbbi nem is oly rossz gondolat.
Vélemény, hozzászólás?