Évgyűrűk

„Másnap Mátyás is elkísérte anyját nagyapjáék szegényes házába, amelynek egyik helyisége egyszerre volt konyha, mosdó, miegyéb, a másikban meg aludtak. Mivel csak néhány tenyérnyinél alig nagyobb ablaka volt az épületnek, azt is szépítés lenne állítani, hogy a szellőzöttség jó illata járta át a helyiségeket.”

A fenti két – a nemrégiben bemutatott Évgyűrűk című kötetből idézett – mondatban gyakorlatilag minden benne van, amiért szeretni lehet Verasztó Antal könyveit. A recept még csak nem is túl bonyolult, mégis csaknem utánozhatatlan: a régen volt hétköznapok megidézése néhány nagyon eltalált, de ma már csak ritkán használt, a meglepőnek ható sorrend ellenére is tökéletesen összeillő szóban, csipetnyi humorral megfűszerezve.

A Batyu a kilincsen és a Százezer alkonyat után tehát Verasztó Antal ismét múltidézésbe fogott, és az olvasók körében egyöntetű a vélemény: jól tette. A történetek zöme ezúttal is a múlt században játszódik, a főhős személye pedig bár gyakran változik, valahogy mindig a szerzőre ismerhetünk benne. Személyes vallomások szerelemről, barátságról, apáról és fiúról. A kötet óriási erénye, hogy nem csak megrajzolja a szereplőket, de arra is képes, hogy „múlt századi hangulatba” ringassa olvasóját: a szerzővel ballagjon a pusztán, együtt zötyögjön vele a kisvasúton, és mellette kanalazzon a sós csipetke levesből. Hogy ennek mekkora sikere lehet az olvasók körében, persze kérdéses, de Verasztó Antalt aligha ez motiválta az írás során. Miként ő fogalmaz az utószóban: „Az író történeteket ír, számbaveszi őket, öncenzúráz, s könyvet teremt magának„. Ezzel együtt az orosháziak körében népszerű a kötet, de ez nem is meglepő.

Verasztó Antal a kötet könyvbemutatóján – melyből a kedves olvasó részleteket is meghallgathat a kedden közzétett legfrissebb podcastunkban – bevallotta: nem tudja levetkőzni költői énjét, ezért fogalmaz a novelláiban is oly líraian. Anti bácsi, ez legyen a legnagyobb baj!

A három kötet – avagy triológia, ha úgy tetszik – kétségeket sem hagy afelől, hogy Verasztó Antal személyében egy igazi írót tisztelhetünk. Orosházi írót, akinek munkássága már rég kinőtte az Alföld határait. Friss történet, miszerint a kiadóban egy idősebb úr vett egy példányt ajándékba szeretett hitvesének házzasági évfordulójukra. Majd nem sokkal később még négyet, mert az ünneplő családtagokat is ezzel a könyvvel lepte meg. A magunk részéről mindezen nem is csodálkozunk. Csak bízunk benne, hogy a trilógia lehet még akár tetralógia is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük