Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

Írországi élményeink

Kivételesen szerencsések vagyunk, tudjuk. A Comenius Régió Együttműködések projektnek köszönhetően ugyanis a könyvtár két munkatársa is tagja lehetett annak az orosházi delegációnak, mely az írországi Cavanban tett viszontlátogatást a múlt héten. Viszontlátogatást, hiszen az ír partnerek február végén már jártak tapasztalatcserén Orosházán, többek között a könyvtárunkban is.

A látogatás során elsősorban olyan – informatikai eszközökre épülő – oktatási módszerekkel ismerkedhettünk meg, melyek az adott, általunk meglátogatott iskolákban már bevett szokásnak számítottak. A projekt honlapján minden bizonnyal lesz szakmai értékelés az orosházi pedagógusok részéről, mi csak annyit emelnénk ki: az iskolák nem csak a tanárok számára biztosítják a tablet pc-ket, de a diákok számára is elérhetővé teszik az azon keresztül történő tanulást. Több suliban is megemlítették a távoktatásban nálunk is jól ismert Moodle-t, valamint a számomra teljesen új Edmodo-t, mely a Facebook-ra nagyon hasonló környezetben teszi lehetővé a párbeszédet a tanár és a tanuló között.

Talán érdemes megemlítenünk azt is, hogy milyen szeretettel fogadtak minket mindenhol. Hol hagyományos, hol ír whisky-s kávéval, esetleg ebéddel, sőt, volt olyan iskola is, ahol tapssal. Vastapssal. Vendéglátóink egyébként is mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat: a Causey Farmon a vacsora után az ír tánclépések alapjait is igyekeztek elsajátíttatni velünk, de alkalmunk nyílt megtekinteni az ötezer éves Newgrange építményét is (ott picit csökkentette az élményt, hogy a világ legmorcosabb idegenvezetőjét sikerült kifognunk). És ki ne hagyjuk a felsorolásból: láttunk egy igazi ír (kelta) focimeccset is. Az ír foci egy speciális sportág, ami valahol a mi focink és a rögbi között helyezkedik el, a kapu fölött van még egy kapu, a pálya négyszer akkora, mint egy focipálya, megfoghatod kézzel a labdát, leteperheted az ellenfelet, és van még egy csomó furcsa szabály (talán jobban képbe kerülhetsz, ha ezt a rövid kis filmet megnézed). Mindenesetre ez a meccs volt a helyi döntő, az év legfontosabb meccse kb. 10 ezer nézővel, és sajnos rendesen elverték a hazai csapatot (eredmény itt).

De hogy a lényegről is szó essék:  utolsó napunkon a legnagyobb örömünkre meglátogattuk a helyi könyvtárat is. Amikor John Kearney, az ír küldöttség vezetője azt mondta februárban a podcastunkban, hogy a mi könyvtárunk nagyon hasonlít egy ír könyvtárra, még nem tudtuk, hogy ez mennyire igaz. A könyvtárat 2006-ban építették, jelenleg 11 könyvtáros főállásban, 3 pedig részmunkaidőben dolgozik itt. Először egy olyan teremben mondtak el nekünk minden általános tudnivalót a könyvtárról, amit – mivel külön is zárható ajtóval rendelkezik – igény esetén ki is szoktak adni, és most egy ír írókat bemutató kiállításnak adott helyt. Ami a könyvtárba lépve feltűnő volt: nagyon sokan használták a könyvtárat, holott szombat délután volt (egyébként történetesen mintegy két órával a már említett focimeccs előtt). A bejárat mellett helyezték el a kölcsönző automatát, amivel az olvasók önmaguknak is kikölcsönözhetik a választott dokumentumokat, csak az olvasójegyre van ehhez szükség. Érdekes, de a visszavétel funkciót kiiktatták a rendszerből, mivel korábban sok könyv úgy került a polcra vissza, hogy az a gép szerint még az olvasónál volt.

Amúgy gyakorlatilag egy térben van minden. A bejárattól balra például a gyermekkönyvtár, akváriummal és kényelmes bútorokkal. A könyveket korosztályok szerint csoportosították a polcokon. A hatalmas ablakok mellé mindenhová padokat tervezett az építész, így természetes fény mellett lehet olvasgatni, a falakra pedig olyan festményeket tettek, melyek egy-egy jelentős ír irodalmi alkotás és Cavan kapcsolatát mutatja meg. Egy kisebb kiállítást is megnézhettünk, miközben a polcok között sétáltunk, a kiállított könyvek most éppen a Titanicnak állítottak emléket. Az olvasóteremben is bőven volt olvasó, miként a számítógépeknél is alig volt szabad hely (ahol egyébként napi egy óra minden beiratkozott könyvtártagnak ingyenes). Az olvasótermi résznél helyezték el azokat a helytörténeti kiadványokat is, melyeknek eszmei értéke oly nagy, hogy a vitrinből csak a könyvtáros veheti ki (fénymásolni pedig ő sem másolhat belőle). Az épület túlsó felében egy kisebb teremben elhelyezett gépen megmutatták a könyvtár webkettes oldalát is (a teremről annyit kell tudni, hogy eredetileg kávézónak szánták, de mivel nem volt rá igény, ma már csak egy kávéautomata emlékeztet az eredeti ötletre). Ami a webes megjelenésüket illeti, a honlapon elsősorban a digitalizált gyűjteményüket mutatták be, de persze jelen vannak a Facebookon és a Twitteren is.

Összességében nagyon tetszett a cavani könyvtár, ahol egészen otthon éreztük magunkat. Köszönet mindenkinek a vendéglátásért, ha minden igaz, az ősszel lesz még alkalmunk viszonozni a kedvességet!

(Természetesen lesz majd itt több fotó is. Nekem olyan „szerencsém” volt, hogy még a dublini reptéren lemerültek az elemek, amiket nagyjából a hazautazásra sikerült feltöltenem – ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy ha arra indulnátok, feltétlenül szerezzetek be egy átalakítót a hasonló problémák megelőzésére – de több kollégám is fotózott. Ha küldik az itt készült képeket, frissítjük velük a bejegyzést.)