Könyvtároskép
Nem tudom hova tenni Herman Brusselmans A férfi, aki munkát talált című regényét. Na persze nem fizikai értelemben, mert az egyszerű lesz: visszaadom annak a kollégámnak, akitől kölcsönbe kaptam. Viszont ami a rám gyakorolt hatását illeti, hát nem is tudom…
Egyrészt szerettem olvasni. Mert rendkívül kényelmes olvasni. Alig 200 oldal, a történet egyszerű (talán nincs is; annyira), a mondatok is végtelenül egyszerűek, és eleve: a Jelenkor kiadó Útravaló sorozata úgy barátságos, ahogy van.
Másrészt nem szerettem olvasni. Pedig szerethettem volna, elvégre egy könyvtáros a főszereplő. A helyszín Brüsszel, az időpont 1983. A főszereplő egy állat nagy üzem kis könyvtárának könyvtárosa. Mondhatnám, irigyelt könyvtárosa (a főhős a könyvtárban folyton sörözik, cigizik) de azt is, hogy igazán barom könyvtárosa (találomra tönkre vágja a könyveket, rém gusztustalan módon, gyakran magára zárja az ajtót, és úgy általában halálosan unatkozik). A regényről mindent elmond, hogy a leggyakoribb kifejezés benne az ürítkezés és annak ragozott alakjai. Mindez még megbocsátható lenne, gusztustalan regényeknek is lehet jó stílusa, de ennek a regénynek éppen az van a legkevésbé. Persze ízlés dolga, tudom én; a neten most belefutottam pár kritikába: csupa rajongó kritikába.
De ami engem illet, szerintem egy ilyen ember élete szörnyű. A történetét – még, ha csak 200 oldalban is – megírni szörnyű és fölösleges. Ezt elolvasni pedig hiba.
(A könyv nem az enyém, és akkor lennék igazán bajban, ha az enyém lenne. Mert elveszíteni se veszíteném el szívesen. ;))
Most tartsam meg?! El sem bírtam olvasni! Ilyen még sose fordult elő velem! Kicsit megnyugodtam, hogy Csaba is hasonlókat gondolt erről a könyvről.