Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

Kulturális hétvége 2

Az orosházi Nyári Kulturális Napok azon eseményeiről, melyekre eljutottam, írtam már ezt-azt, és ha következetes szeretnék maradni, két élménnyel még adós vagyok. Kezdeném a szombat estével. Ha nincs ötlet a rövidesen megüresedő könyvtár épületének felhasználására, legyen belőle a világ legnagyobb ír kocsmája. Igen, az ír est jobb volt, mint vártam. Pedig. Az ír zenét szeretem ugyan, de az ír táncot, ezt az ugrálós, balett mozdulatokat idéző idétlenséget a kopogós cipőkben nem nekem találták ki. Volt egy merev gyerek, aki géppuskalábúként ropogtatta végig az estét, iszony sokat dolgozott, meg minden, de mégis ellenszenves volt, mit csináljak. Igaz, volt mellette nyolc lány, akik közül öt kifejezetten a jócsaj kategóriát erősítették, így aztán elment a műsorszám.

Hanem! Az est középső részében a négytagú Greenfields együttes játszott, és bizony, akkor jött az ötlet, hogy milyen jó is lenne egy saját ír kocsma, ahol ezek a srácok bazseválnának, én meg a sok sörtől ködös tekintettel, századmagammal énekelném a Dance-dance című slágert. Nagyon jól játszottak, ráadásul a frontember énekes gyereknek piszok jó humora is volt.

Hétfőn Hernádi Judit és Gálfi László főszereplésével láthattuk A. R. Gurney Szerelmes levelek című darabját. Anyám konkrétan elaludt rajta, ráadásul azt is megtudtam, hogy nem ő volt az egyetlen, de ez bizony attól még nagyon jó előadás volt. A két színész úgy adta elő ezt a darabot, ahogy kell, úgy is fenn tudták tartani az érdeklődést (némelyekét talán nem mindig, van ilyen), hogy a mozgásuk kimerült abban, hogy hol leültek a székre, hol felálltak onnan. Gálfi még mindig jó, és Hernádi is, mondjon akárki akármit. (Milyen jó, hogy mostanában már csak a kötelező gagyiságokat nézem meg a tévében, pl. Barátok közt. A Heti hetest legalább 3 éve nem láttam, így eszembe se jutott, hogy azért ne nézzem meg a darabot, mer’ az a Hernádi is szerepel benne.) Egyébként a netet böngészve érdekes tényre lettem figyelmes: a belépőjegy nálunk 1000-től 1600 forintig volt megvásárolható, Pesten ugyanezt az előadást 2900-3600 forintért lehetett megnézni. Mindezt csak azért jelzem most finoman, mert eddig sokan – köztük persze én is – támadták a művházat a magas jegyárak miatt. Nem tudom, mi végre ez a visszafogottság, de nagyon támogatom a lépést.