Mit rejt a gardróbszekrény – avagy az alagút esete életünkkel, sorsunkkal, az őszinteséggel, a tisztázás, megbeszélés igényével
Fagyos hideg, hóesés, latyakos utak – aki a jó meleg szobából kimozdult, hogy a Justh Zsigmond olvasókör december 12-i harmadik találkozóján részt vegyen, igencsak bizonyította, elszánt, és hogy fontos számára az irodalom, a könyvtár, ez a közösség. Igaz, a téma érdekes volt: a kortárs irodalom és Tóth Krisztina életművének megismerése, valamint Dávid László pedagógus költő tagunk meglepetése, aki egy irodalmi feladvánnyal tette próbára ismereteinket, leleményességünket.
A kortárs művészetekkel – legyen az zene, képzőművészet vagy éppen irodalom – általában fenntartásaink vannak. Miért? Mert úgy gondoljuk, hogy érthetetlen, hogy csak a „beavatottak” számára nyújt élményt. Hogy ez nem így van,legalább is nem mindig van így, éppen Tóth Krisztina írásai bizonyítják.
Tóth Krisztina író, költő, műfordító – és ólomüveg készítő. Köteteit, elismeréseit csak azért nem soroljuk, mert a legnagyobb elismerés az olvasók szeretete, az, hogy írásait továbbgondolják az olvasói, véleményük van, vitatkoznak egy-egy írásból kiindulva. Így történt ez most is. A Hazaviszlek, jó? című 2009-ben megjelent, 55 tárcanovellát és publicisztikát tartalmazó kötetből először az Űrcica című novella hangzott el. Tóth Krisztina állatszeretete szinte legendás – de emellett ott van ebben az írásban a líraiság, a gyengédség, a megértés, a részvét, az anya-gyerek kapcsolat – és az a lehetőség is, hogy az olvasottakból valami egyetemes, általános következtetésre jusson az olvasó. Ez utóbbira az Alagút című novella talán a legszemléletesebb példa. Karácsonykor a karácsonyfát körbefutó modellvonat mindig elakad az alagútban. Mit tesz a novellabeli házaspár? Kiveszik a nyilvánvalóan hibás elemet – és behajítják abba a gardróbszekrénybe, amelyben néhány napja a férj egy ismeretlen mobiltelefon töltőt talált. Kutakodik, megbizonyosodik, hogy a felesége táskájában – igaz, a külső zsebben – egy ismeretlen telefon van. Világos a történet? Van sejtésünk, mi történhetett?
A jelen lévők nem csak meghallgatták, de kézbe is vehették ezt a novellát, hogy azután élénk vita alakuljon ki. Mert azt mindjárt érezhetjük, a cím metaforikus – szimbolikus , mint ahogy az a gardróbszekrény is. De kinek mit jelent? Megoldjuk-e a problémát azzal, ha nem beszéljük meg? Mi a jobb? Békesség – magunkban hordott kétségekkel, sérelmekkel, nem tisztázott vélelmekkel – vagy felháborodni, a sérelmekért elégtételt venni, őszintének lenni, bármi áron. A gardrób az életünket, vagy éppen a reménytelenséget jeleníti-e meg a novellában? És az alagút? Titkokkal teli az életünk – de kell-e mindent tudnunk? És az alagút lehet a bizalom, a remény is. Hiszen a gyerekek is azért szeretik a terepasztalokon az alagutat – mert igaz, eltűnik benne a vonat, de tudják, újra előbukkan és fut tovább. – Egyáltalán, a vonat futása. Vajon ilyen a mi hétköznapi életünk is? Gépies, futunk körbe-körbe?
És mi történt a novellabeli házaspárral? Hogyan lesz a karácsony utáni folytatás? El kell olvasni a novellát!
Úgy tűnik, az olvasókörnek is lesz folytatása, legközelebb 2013. január 9-én szerdán 16 órakor találkozunk a könyvtárban. Várunk minden érdeklődőt!
Addig is kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új évet kívánunk!
Vélemény, hozzászólás?