Molyolok
Tudtam a létezéséről, olvastam azt a bejegyzést is, amiben szülinapja alkalmából Csaba felköszönti, de eddig nem használtam. Nem lehetek és nem is vagyok büszke rá, mert a magamfajta könyvmolyoknak kötelező a moly.hu-t használni.
Erre csak néhány héttel ezelőtt jöttem rá, amikoris teljesen véletlenül kikötöttem rajta. Katt ide, katt oda, mi hogy, miért, majd jött az egész bensőmet átmelegítő érzés: tetszik ez az oldal, én is akarok regelni, polcokat is akarok és értékelni, kommentelni. Én is, én is!!!
Pár napja apró, külcsínbeli változtatások hajtottak végre az oldalon, ami még felhasználóbarátabbá tette és persze szebbé. Lettek legördülő menük, kis fülek és „Ábécébe rendezés” is, amit ha nagyon kritikus könyvtáros szemmel nézek, nem tökéletes, de így is könnyíti a keresést a polcokon.
Rengeteg jó dologgal jár Moly-osnak lenni, de az első és számomra a legnagyobb öröm az, hogy megszabadulhattam a kis fecniktől, post-it-ektől, amiket telis-tele írtam ezt-el-kell-olvasnom könyvcímekkel.
A Molyon bátran megmondhatom a véleményem egy-egy könyvről, csereberélhetek, eladhatok (soha nem fogok), vehetek könyveket, nem maradok le az aktuális könyves hírekről, eseményekről sem és persze blogolhatok is.
Kell ennél több egy könyvmolynak?
Vélemény, hozzászólás?