Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

Oszkár tudja

Ki más is lehetett volna alkalmasabb arra, hogy Orosháza jeles íróiról, költőiről előadássorozatba vágjon, mint az a Koszorús Oszkár, aki volt könyvtárosként, könyvesboltosként, helytörténészként és az Orosháza jelesei című kötet szerzőjeként egyaránt érintett a témában? A sorozat első előadásában a kezdetektől 1848-ig terjedő időszak került terítékre a szervező Justh Zsigmond Városi Könyvtárban, ahol az előadó – megszokott humoros stílusában – először azokról a lexikonokról, monográfiákról tett említést, melyek segítségére voltak abban, hogy összegyűjthesse a most ismert adatokat.

A sor elejére kívánkoznak Szinnyei József és Gulyás Pál magyar írók életét és munkáit bemutató kötetei, melyek közül Szinnyei 11 ezer oldalnyi életrajzát Koszorús Oszkár 1985-ben végigolvasta, és kiválogatta az orosházi kötődésű neveket, összesen 110 írót. – Ezeken kívül is rengeteg kötet, publikáció, visszaemlékezés, napló áll a kutató rendelkezésére – fogalmazott a helytörténész, aki hozzátette: egy Orosházi irodalmi lexikonra mégis nagy igény lenne, ám ilyen mindeddig nem készült. Viszont 1965-ben elkészült az Orosháza története, benne Elek László tanulmánya, mely alapmű Orosháza szellemi életéről. Alapmű, ugyanakkor tény, hogy Elek Lászlónak a lexikonok hiányában még nem volt lehetősége a teljességre törekedni, így sok minden még feldolgozásra vár.

Az előadó a helyi irodalmi élet kezdeteire utalva kiemelte, mivel a városban 1890-ig – néhány próbálkozástól eltekintve – nem folyt középfokú oktatás, jelentős irodalmi életről sem beszélhettünk. Az írni és olvasni tudás még kiváltság volt, leginkább a lelkészek és tanítók, valamint néhány értelmiségi kiváltsága. Igaz, már az 1500-as évekből is találtak két utalást a kutatók: Orosházi Tóbiás a krakkói egyetemre járt, Orosházi András pedig Nagyváradra. A város alapításának évében, 1744-ben Horváth András volt az első evangélikus lelkész Orosházán, aki a németországi Hallében, majd a hollandiai Leydenben tanult teológiát. Anyakönyvi bejegyzései a város legkorábbi és legbecsesebb helytörténeti emlékei közé tartoznak. Az első Orosházáról írt dokumentum 1748-ból származik a szarvasi Markovicz Mátyás tollából, aki – ugyancsak érdekes adalék – már 1743 júniusában fogadta a Zombáról érkezett delegációt. Az evangélikus templom építtetője, Szimonidesz János 1783-ban érkezett Orosházára, és az ő nevéhez fűződik az első orosházi könyv kiadása: iskolásoknak írt tankönyve Pesten jelent meg 1793-ban.

Noha nem volt irodalmár, korának legelőkelőbb irodalmi köreiben mozgott Czetter Sámuel, aki mint rézmetsző, számos híres írót ismert személyesen. Az előadáson elhangzott az 1795-ig Orosházán tanító Pintér József neve is, aki Magyarország földrajza címmel írt saját tankönyvéből tanított, de szó volt mások mellett Skolka Sámuelről is, akinek Orosházáról írt német nyelvű tanulmánya 1815-ben jelent meg Prágában – de az utókor csak az 1980-as években szerzett tudomást erről.

Természetesen Székács Józsefről részletesebben is beszélt Koszorús Oszkár, hiszen az egyházi író, költő, műfordító, evangélikus püspök műfordításait maga Vörösmarty Mihály segítette megjelentetni. 1836-ban Pesten jelent meg a Szerb népdalok és hősregék. Székács József temette el Petőfi Sándor édesanyját és édesapját, illetve ő keresztelte meg Kossuth Lajos két gyermekét. Petőfivel kapcsolatosan egyébként kiderült: más szálak is városunkhoz kötötték a kiváló költőt. Barátja, Neuman Károly itt élt 1848-49-ben, miként a költő feleségének, Szendrey Júliának a családja is. Sőt, éppen Koszorús Oszkár volt az, aki a közelmúltban kiderítette: Selmecbányán két orosházi, Argay János és Székács Pál is Petőfi osztálytársa volt.

Az előadás végén Koszorús Oszkár kifejtette: a már említett Orosháza története 1965-ben, 42 éve jelent meg, s mivel véleménye szerint egy városnak 50 évente illik megjelentetni egy monográfiát, ideje lenne elkezdeni az Orosháza története új kiadásának – benne a szellemi, irodalmi élettel foglalkozó résznek is – az előkészítését.

(Orosházi Élet, 2007. május 4., p. 7.)