10 ok, amiért olvasok

Még a Vájtfülűek brancsa olvasása közben merült fel bennem a kérdés: vajon miért is szoktunk egyáltalán regényeket olvasni? Hülye kérdés, tudom, hiszen miért kellene mindenre magyarázatot találni, ugyanakkor nem alaptalan, végtére is mással is agyonüthetném az időt. Szóval meghánytam-vetettem a dolgokat magamban, és összeállítottam a tíz legfőbb okot, amiért szépirodalmat olvasok.

1. Mert szórakoztat. Alighanem a legfőbb ok. Ha nem élvezném egy regény olvasását, a másik kilenc ok összesen is kevés lenne ahhoz, hogy olvassak. Néha előfordul ilyen, tudom, mit beszélek.

2. Mert kikapcsol. Hogy ez ugyanaz lenne, mint az első pont? Nem feltétlenül. Előfordul, hogy „csak olvasom” a könyvet, nem röhögök, nem sírok a cselekménnyel, csak belemerülök. És valahol máshol vagyok.

3. Mert művelődöm. Vagy legalábbis szeretném hinni. A könyv okosabbá tehet, ha hagyom.

4. Mert bővíti a szókincsemet. Bizonyos fokig az írásból élek, és nem bánom, ha nem kell minden harmadik mondat után a szinonima szótár után nyúlni.

5. Mert tudok ajánlani. Könyvtáros vagyok, mégis, kihez forduljanak az emberek, ha egy jó kis olvasmányélményre vágynak, ha nem egy könyvtároshoz? Úgyhogy muszáj minél több könyvet ismernem, ez munkaköri kötelesség is…

6. Mert ajánlják. Az olvasáspszichológiában őket hívják referenciaszemélynek. Ez a személy lehet a kedvenc zenészed, politikusod, bloggered, a tanárod, vagy a szép szőke szomszédlány. Gyakran én sem a könyv szerzője vagy témája miatt olvasok, hanem mert számomra fontos személy ajánlotta.

7. Mert sokat beszélgetek könyvekről. Az okok hasonlóak az ötös ponthoz. Az emberek – különösen a könyvtárhasználók – szívesen mondják el véleményüket egy-egy könyvről, ami már volt náluk, és ilyenkor joggal várják el, hogy nekem is legyen véleményem.

8. Mert példát mutatok. Nem mindegy, mit lát tőlem a kisfiam. Ezzel más is így lehet, hiszen olvasásszociológiai megfigyelés: a gyermek nem csak többet olvas, hanem többet olvastat is.

9. Mert kapok tiszteletpéldányt. Ritka, mert sajnos kevés íróismerősöm van, de néha kapok tiszteletpéldányt. Ezt pedig eleve úgy illik, hogy el is olvassam, másfelől pedig itt is olyan emberekről van szó, akik érdekelnek, hát persze, hogy elolvasom a könyvüket.

10. Mert… jobb híján. Néha ez is megesik. Amit szeretnék elolvasni, nincs elérhető közelségben, de órákat fogok a vonaton ülni. Lekapok a polcról egy évekkel ezelőtt megvásárolt regényt, és lesz, ami lesz.

Hát ennyi. Örülnék, ha te is leírnád a magad egy-két-öt-tíz okát, hogy miért szoktál olvasni. Akár kommentben ide, akár – ha van – a saját blogodban.

május 7, 2009

  • Kimaradt a „mert csak”, bár a 10-es közel áll hozzá. :D Amúgy persze jó a listád, majd én is gondolkodom egy kicsit.

  • Egyezem. Én talán a 2. 3. pontot felcserélném, és akárki akármit mond – legalább is a „kötelező” szépirodalom kapcsán – az emberben van egy kis sznobizmus is. Ettől függetlenül persze a jó könyvet olvasni élvezet, és nem kötelesség. És én szeretek élvezni.:))))))

  • A „tiszteletpéldányt” kicserélem a „sznobizmusra”, egyébként egyetértek. de őszintén sosem gondolkodtam a kérdésen, de egyszer fogok!

  • csend zenésze:No igen…bárhol,bármikor….gimis koromban hazafelé menet(gyalog) könyvet olvastam.XD
    Hazaérve evés,meg egyéb dolgok közbe tovább olvastam…aztán tanulás helyett is inkább olvastam.XD

  • Kedves mindenki! Csak hogy ne tűnjek olyan mérhetetlenül bunkónak (először ugye kérem, hogy reagáljatok, aztán meg nem reagálok a reagálásra), jön az indok: most egy ideig apasági szabadságon vagyok egy újszülött kislány ürügyén, akit Dorkának hívnak. De köszi a hozzászólásokat, a sznobizmussal tökre egyetértek. Finoman talán benne van a 3-as, 4-es, 5-ös, 6-os és 7-es pontokban is, de jobb ezt világosan leírni. :)

  • Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük