1984

„A hatalom nem eszköz; a hatalom cél. Nem azért csinál az ember diktatúrát, hogy megoltalmazzon egy forradalmat, hanem azért csinál forradalmat, hogy diktatúrát csinálhasson. Az üldözés célja az üldözés. A kínzás célja a kínzás. A hatalom célja a hatalom. Kezded érteni?”

Gondolatrendőrség, gondolatbűn, duplagondol, újbeszél, telekép, 101-es szoba, és persze a Nagy Testvér. Szállóigék. Orwelli negatív utópia. Nyomasztó regény, félelmetes, ne szépítsük. Nem szorul rá.

Az 1984-gyel – megannyi kortársamhoz hasonlóan – a Bonanza Banzai révén ismerkedtem meg, és sokkal előbb fújtam, hogy „várom, hogy egy angyal érkezzen”, mint hogy tudtam volna, ki is az a Winston Smith. Nekem ráadásul még kötelező olvasmány sem volt, így aztán csak valamikor a Nagy Könyv után gondoltam úgy, hogy ha lesz időm, kiolvasom. Nem lettem vidám tőle, bár nem is ez lehetett az író célja. Tipikusan az a könyv, ami után felüdülés a való világba visszatérni, ahol azt mondhatom, amit akarok (legalábbis házon belül biztosan) (mármint hogy a saját lakáson belül) (persze, mikor nincs otthon senki). :)

A regényt egyszer feltétlenül el kell olvasni. Orwell részletesen leírja azt a világot, amit soha és sehol sem szabad megvalósítani, vagy megvalósítani hagyni. Most már kötelező olvasmány.

Egészen nem ide tartozik, és mégis. A post írásakor villant be, hogy a Harry Potter és a Főnix rendjéről nem írtam semmit. Nem tudom miért, de most már mindegy. Jó könyv, már aki szereti a Potter-regényeket, annak biztos. Ha jól tudom, a nyáron mutatják majd be a filmet a mozikban, végre lesz egy rész, amit már úgy látok, hogy olvastam előtte.

május 20, 2007
Posted in George Orwell, könyvtáros olvas

Akkor mostmár értem, miért van 2 (74-77-es években születtek) ismerősömnek is az e-mail cimében, vagy user nevében az 1984 -es év.
101-es bulik, a belépődíj 101 vagy 242-ft, ilyenek vannak, csak nem nálunk.

Ha a véleményt kinyílvánítani nem volna szabad (keményen büntetnék), engem már bezártak volna minimum. Én értékesebbnek érzem azt az emberi kapcsolatot amit egy közös vélemény takar, mint amiket a ki nem mondott dolgok eltusolása kísér, (folyamatos kesergéssel gyakran). Akik szidják az embereket, (általában a gonoszságukért meg ilyenekért), azok szerintem nem mernek önmaguk lenni, és így nem találják meg a társaikat (barátokat) az élethez, csak ilyen teátrális dolgokban élnek, úgy meg sztem folyamatos szívás az egész. Én vállalom a megvetést az utálatot, (mégha rosszul is esik) ha az az ára nálunk, hogy önmagam lehessek, mert tényleg azok akikkel érdemes együtt lenni azok drágábbak minden kincsnél.

” Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából ”

Nem véletlenül lett kötelező és nem véletlenül mostanság. Az azóta eltelt idő bizonyítja, hogy sok dolog már valóság az utópiából. Ipari és térfigyelő kamerák mindenhol(külföldön méginkább), a bankautomata lefényképez, a mobil és a bankkártya alapján mindenki nyomon követhető. Az egyén jelentőssége pedig teljesen eltörpül. Nem az űrhajós, robotos iskolát követő sci fi íróknak lett igazuk. Gyerekkoromban pedig azt hittem, hogy robotok dolgoznak majd mindenhol és mozgójárda lesz 2000-re. Ehelyett egy túlnépesedett, éhező, nyomorgó, kapzsi világban élünk, ahol a bürokrácia a hatékonyság érdekében ellehetetleníti az egyének sorsát és befejezem , mert nem akarok erről regényt írni.

Én arra jutottam, hogy a ma emberének az erkölcsi tartást a kamerák és a fényképezők adják. Akármit csinálsz akárhol, simán a világhálóra kerülhetsz vele, mert sok van akiknél mindig van kamera. Így jobb nem csinálni cikis dolgot sehol. Szerintem régebben se voltak morálisabbak az emberek, csak most szabadabb az egész nyilvánosan, (pl. mindig voltak olyan feslettek akik prostikhoz jártak, ma is, gyakran rendezettnek tünő családapák is ha nem lenne annyi feslett ember nem lennének prostik se…)
Az emberek nem tudnak mit kezdeni a nagy szabadsággal, mert valahol még félnek a véleményeik mellé kiállástól, megszokták, hogy valaki megmondta mi legyen, mit szabad, mi a szép mi a jó. Ma a média által kreált (ál)embereket próbálják sokan majmolni.

Némó, írd meg, én elolvasom. ;)
Amúgy én továbbra is úgy érzem, hogy az 1984 csak utópia maradt, nem egy jóslat. Az, hogy a téren kameráznak még messze nem azonos azzal, mikor a gondolataid felett is uralkodni akarnak. Szólásszabadság van, lásd blogok.
Ami a robotos-ufós jövőnket illeti, tizenegynéhány évesen mondjuk én se hittem volna, hogy a távoli 2007-ben majd egy öreg Skoda 120 GLS-en szelem a kátyús utakat. :)
Méh, olvasd el a könyvet, van bent pár kölcsönözhető!

Én örülök, a körbe kamerázásnak mert nagyobb közbiztonsággal jár. (kivéve ha nem lopják le a kamerákat :D ).
Régebben másztak bele jobban emberek életébe, nem most.

Voltak mindig is emberek akik egyformák akartak lenni, ez nem kor kérdése. Sztem, pont most lehet az ember leginkább a saját egyénisége, csak sokan félnek, vagy nem tudom.
Én folymatosan energiát fektettem abba, hogy „egyformább” legyek. Aztán mikor egyszer megkaptam, hogy mennyit különcködök, és nem gondolom-e, hogy a különcködésembe vetett energia felesleges, akkor nagyon letablóztam. De ennek hatására, nem látom értelmét, hogy „egyformább” legyek. Az a lényeg, hogy az ember ne legyen olyan emberek társaságába akikkel nem értik megy egymást, de sokan inkább felszinesen alkamazkodnak, és teátrálisan (általában a másik háta mögött) panaszkodnak, mikor saját maguknak köszönhetik, a társaságukat.

Kötelező olvasmány lett? Háát, nem biztos, hogy jó ötlet, általában egy mű halálát szkta jelenteni, ha kötelező lesz belőle, mert a kötelezőtől mindig is tartózkodott az ember, legalábbis régen. De persze ugyanakkor örülök is neki, mert sztem is alapmű. És soha nem lesz túlhaladott, amíg a politika uralja a világot – márpedig az fogja, amíg vannak vezetők, akik (akár abszolút) hatalomra törnek (törekszenek), addig mindenképp. És persze az Állatfarmmal párban jár, így kerek nekem – a hatalom rajza és „alattvalók” rajza.
És én is a Bonanzán keresztül hallottam először róla:)

Én Bonanzán nem hallottam semmi ilyesmit. De nem is nagyon hallgattam Bonanzát.
Kötelezőt (könyvet) meg szerintem egyet se olvastam el, valahol talán a tanár módszere felé érzett unszimpátiám is belejátszott, mert elemzésekkor ledegredálták az alkotást, és én ebben nem vagyok hajlandó részt venni. A Vuknál elszomorodtam, hogy meghalt a családja az elején, és nem olvastam el. Az Egri csillagoknál odáig jutottam, hogy együtt fürüszkéltek valamilyen tóban.
Egy kötelezőt elolvastam, de az sztem nem könyv önmagában. Az az Antigoné volt, de azt is azért olvastam el, mert nem hibáztam rá egyik dolgozatban sem a történetre. A második egyes után körbekérdeztem, kb. miről szól, aztán valaki mondta, hogy az tök rövid még nekem is menne, és elolvastam. A Nyomorultak rövidítését olvastam el, de abból annyira megtetszett, hogy azóta is tervezem, hogy elolvasom (ez kb. 10 éve volt). A Szervetlen kémia könyvemet kiolvastam elejétől majdnem a végéig, mivel itt sem sikerült a dolgozatban ráhibáznom a dolokra saját gondolataimból. Meg Tar Sándorokat olvasgatom, csak tesóm elvitte itthonról őket. Nem csak szerintem a legzseniálisabb írónk egyike. Ja igen, lehet az Antigoné röviditését kerestem, de könyves emberek csak megakadva néztek rám. De ez is 11 éve volt kb.12 lassan.(öregszem)

Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

Ahol az olvasó terem(t)

1984

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása