Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

75 éve született Gion Nándor író

„Minden ingoványban van egy láthatatlan út.” Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

1941 február 1-én Szenttamáson, szerbiai testvértelepülésünkön, született Gion Nándor író, újságíró, forgatókönyvíró, tanár; az újvidéki rádió magyar főszerkesztője.

Iparos családból származott. Szabadkán ipari iskolába járt, majd 1963-ban az újvidéki egyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt az újvidéki magyar rádió ösztöndíjasa volt. Már ekkor megjelentek szépirodalmi alkotásai és írt tudósításokat, recenziókat, kritikákat – tagja lett az Új Symposion nemzedékének.

1963-tól húsz éven át az újvidéki magyar rádió munkatársaként dolgozott s gyakorlott tollforgatóvá vált. Első sikerét az 1968-ban megjelenő Kétéltűek a barlangban című regényével érte el, majd a Testvérem, Joáb 1969-es regényével szintén a Forum Kiadó első díját kapta meg..

1970-ben jelent meg az Engem nem úgy hívnak című ifjúsági regénye, 1972-ben pedig a Postarablók című műve, majd 1973-ban pedig a Híd-díjas Virágos Katona című regénye. 1977-ben olyan nagy sikert aratott A kárókatonák még nem jöttek vissza című gyerekregénye, hogy kötelező olvasmány lett az iskolákban (1983-ban film készült belőle), 1982-ben megjelent a mű folytatása, a Sortűz egy fekete bivalyért, amelyet szintén megfilmesítettek 1984-ben.

1979-1982 között a Vajdasági Íróegyesület elnöke, 1983-1985 között az Újvidéki Színház igazgatója volt.

Munkásságára Magyarországon is felfigyelnek: 1987-ben Déry Tibor-díjat, 1988-ban József Attila-díjat kapott.

1993 szeptemberében áttelepült Magyarországra családjával együtt. 1994-ben megjelent az Izsakhár című regénye (2001-ben A Szivárvány harcosa címen film készült belőle). 1996-ban adta ki a Mint a felszabadítók című kötetét, az Izsakhár folytatását. 1997-ben jelent meg a családtörténeti munka harmadik része: Ez a nap a mienk, majd 2002-ben a Forrás folyóiratban folytatásokban az Aranyat talált – a regénysorozat negyedik része. A regénytetralógia a Latroknak is játszott közös címet kapta.

Gion Nándor több komoly betegséggel is küzdött – 2002 augusztus 27-én a szegedi Újklinikán érte a halál, szeptember 12-én temették el a budapesti Farkasréti temetőben.

Életművének és személyiségének emlékét a a határon túli fiatal alkotókat jutalmazó Gion-ösztöndíj őrzi. A Noran Kiadó vállalta Gion Nándor életművének megjelentetését, köztük a Magyarországon elérhetetlen szövegek kiadását. Szülőhelyén, Szenttamáson megkezdődött az író kultuszának kialakítása, amelynek központja a 2010-ben megnyílt Gion Emlékház.

Művei

• Kétéltűek a barlangban (regény, 1968)

• Testvérem, Joáb (regény, 1969)

• Engem nem úgy hívnak (ifjúsági regény, 1970)

• Ezen az oldalon (novellák, 1971)

• Postarablók (regény, 1972)

• Virágos katona (regény, 1973)

• Olyan, mintha nyár volna (elbeszélések, 1974)

• Latroknak is játszott (regény, 1976)

• A kárókatonák még nem jöttek vissza (ifjúsági regény, 1977)

• Sortűz egy fekete bivalyért (ifjúsági regény, 1982)

• Az angyali vigasság (elbeszélések, 1985)

• Börtönről álmodom mostanában (regény, 1990)

• Izsakhár (regény, 1994)

• Mint a felszabadítók (elbeszélések, 1996)

• A vád (filmforgatókönyv, 1996)

• Sorsfordítók – 23 orvos legszebb történetei (1996)

• Ez a nap a miénk (regény, 1997)

• Jéghegyen, szalmakalapban (válogatott novellák, 1998)

• Rózsaméz

• Aranyat talált (regény, 2002)

• Mit jelent a tök alsó? Novellák a hagyatékból (2004)

A Gion-műveknek eddig tizenkét nyelven huszonnyolc átültetése keletkezett, ezek közül tizenegy teljes kötetnek, a többi egy-egy novellájának és a vele készített interjúnak a fordítása. Az Újvidéki Rádió magyar és szerb nyelvű dráma-szerkesztősége és a Magyar Rádió közel félszáz hangjátékot rendezett az író műveiből.