A francia zene mesterei
Ha francia klasszikus zenéről beszélünk, elsőként talán mindenkinek Debussy neve ugrik be, ami nem véletlen. Ugyanakkor tudni kell, a francia zene bővelkedik kimagasló szerzőkben, így könyvtárunk szeptember 22-ei rendezvényén a francia muzsika nagy alakjai közül nem is Debussyt választottuk témaként, hanem négy másik szerzőt, akiknek idén valamilyen évfordulóját ünnepeljük, emellett pedig munkásságuk bizonyos szálak mentén összefonódik. A Zenetörténeti Esték harmadik előadásán Mosolygó Miklós tanár úr, a Szokolay Bálint Madrigál Kórus karnagya C. Saint-Säens, G. Fauré, P. Dukas és M. Ravel életéről és munkásságáról mesélt a könyvtár olvasótermében.
Camille Saint-Säens 180 éve 1835-ben született Párizsban. Zenei tehetségét korán megmutatta, hiszen mindössze három éves volt, amikor első zongoradarabját komponálta. Tizenegy évesen Mozart és Beethoven műveiből adott sikeres zongorahangversenyt, tizenhárom évesen pedig felvették a Conservatoire-ba, ahol zongorát és zeneszerzést tanult. Tizennyolc éves korától több helyen töltött be orgonista állást, 1861 és 1865 között tanára volt a Niedermeyer-féle egyházi zeneiskolának is. Itt tanítványa volt többek között Gabriel Fauré. Hogy a kortárs francia zeneszerzők műveit népszerűsítse néhány kollégájával megalakította a Société Nationale de Musique-et (Nemzeti Zenei Társaság) 1871-ben.
Állásait idővel mind feladta, hogy csak a zeneszerzéssel tudjon foglalkozni. Több operát, oratórikus művet, zongoradarabot, kamaraművet írt, de jelentősek szimfóniái, szimfonikus költeményei és versenyművei is. Legismertebb műve a Sámson és Delila c. opera, illetve „Az állatok farsangja” c. több tételes műve.
Gabriel Fauré 170 éve 1845-ben született Pamiers-ban. A XX. század első évtizedeinek egyik legnagyobb francia zeneszerzőjeként tartják számon. Kilenc évesen Saint-Säens tanítványa volt, később a Madeleine-templom orgonistája lett. 1905 és 1920 között a Párizsi Konzervatórium igazgatója volt. Több mint száz dalt komponált, de jelentősek zongoradarabjai, illetve Requiemje.
Paul Dukas 150 éve 1865-ben született háromgyermekes zsidó család második gyermekeként. Apja bankár, anyja tehetséges zongorista volt. 14 évesen kezdett komponálni. A konzervatóriumban Debussyvel szoros barátságot kötött. A katonai szolgálatot követően nem csupán zeneszerzéssel foglalkozott, de zenekritikusként, zenetudósként is szolgálta a zene ügyét. Megfontolt, zárkózott természetű maximalista muzsikus volt, kemény önkritikája miatt számos alkotását megsemmisítette.
Legismertebb műve „A bűvészinas” c. szimfonikus darab.
A négy szerző közül talán a legismertebb az 1875-ben tehát 140 évvel ezelőtt született Maurice Ravel. Már tizenéves korában darabokat írt. 1889-től a Párizsi Konzervatórium hallgatója lett, ahol legkedveltebb tanára, egyben pártfogója a szintén zeneszerző Gabriel Fauré. Egyedi és összetéveszthetetlen stílusával korán kitűnt. A zenében Schumann, Chopin, Liszt, Weber stílusát kedvelte, de később Mozart lett csaknem legfőbb példaképe.
Az első világháború felébresztette benne a hazafiságot, többszöri próbálkozást követően bekerült a hadseregbe. 1916-ban a francia zene védelmére létrejött művészliga őt is hívta tagjai sorába, ám Ravel nem osztotta véleményüket, ehelyett a francia zene nyitottságának szükségességét hangsúlyozta, elismerte R. Strauss, Schönberg munkásságát, sőt külön üdvös jelenségként tekintett Bartók és Kodály népdalgyűjtéseire.
Az 1920-as években az éjjeli lokálokban játszott dzsesszel is kapcsolatba került. Külföldi utazásokat tett, Houstonban tartotta meg „Korunk zenéje” című előadását, mely érett zeneesztétikájának legteljesebb összefoglalása.
1932-ben Budapestre is eljutott, amikor a Vigadóban szerepelt.
Legismertebb műve a Bolero, illetve a Daphnis és Chloé című balett.
Vélemény, hozzászólás?