Gary Moore, Zakk Wylde és Arany nyomdokain – Interjú Arany Mátéval
Szerény, barátságos, könnyen nyíló és mosolygós. Nem nehéz vele beszédbe elegyednem. Ahhoz képest, hogy huszonegy éves elég sokat tud családja gyökereiről. Mint kiderül, a felmenők között ott találjuk a költő Arany Jánost is. Gyermekévei Csanádapácán teltek, már hároméves korában ott volt édesapja néhány rockkoncertjén. Minden bizonnyal innen eredeztethető zenei érdeklődése. Tudatos és félig-meddig támogatott pályaválasztást követően zenei tanulmányokat végzett Orosházán, Békéscsabán, jelen pillanatban pedig Budapesten tanul. Nagyjából itt tart ma Arany Máté, a fiatal gitáros tehetség, aki nemrégiben az orosházi rock klubban akusztikus szólókoncertet is adott.
Törköly József: – A rock klub június 17-ei estjén két új fellépőt köszönthetett a közönség. A frissen alakult orosházi Blues Joy együttes adta ekkor első koncertjét, te pedig szólistaként szintén most léptél először színpadra az orosházi publikum előtt. Hogyan jött a koncert ötlete?
Arany Máté: – Igazság szerint a békéscsabai Hellcome nevű zenekarommal kétszer is jártunk már Orosházán, valamiféle kapcsolatunk tehát volt korábbról a rock klubbal. Valójában Rácz Laci barátomon keresztül jött ez a lehetőség. Laci rendszeresen ott van a klub koncertjein, jó kapcsolatot ápol a klubbal, így adódott az alkalom. Egyébként az akusztikus iránnyal tavaly nyár óta foglalkozok, mostanra ez az egyórás műsor állt össze.
T. J. – Szinte kivétel nélkül lassú, lírai számokat játszottál, sok-sok külföldi, néhány magyar, s egy-két saját alkotással. A műsor-összeállítás az alkatodat tükrözi, vagy más szempontok vezettek a zenék kiválasztásánál?
A. M. – Olyan dalokat választottam, melyek nekem kedvesek, fontosak. Ezek mind mély érzelmi töltettel rendelkeznek. Ugyanakkor arra is figyelnem kellett, hogy a hangomhoz passzoljanak a zenék. Valóban, utólag többen mondták, elég melankolikusra sikerült a koncert, ám a fogadtatás és a tapsok alapján úgy érzem, sikerült ezekkel a számokkal megérintenem a közönséget.
T. J. – Említetted a hangod. Az éneklésed tiszta volt, magabiztos és karakteres. Tanultál énekelni is?
A. M. – Békéscsabán a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanultam három évet Kolarovszki Saroltánál magánének szakon.
T. J. – Apropó iskola. Zenei tanulmányaid mikor kezdődtek?
A. M. – Az első leckéket még édesapámtól kaptam otthon. Tizedik szülinapomra egy gitárral is megleptek a szüleim. Nagyjából ekkor 9-10 évesen kezdtem el komolyabban foglalkozni a hangszerrel. Az orosházi zeneiskolába még hegedűre jártam három évet, azonban Békéscsabára a Bartókba már gitárra jelentkeztem, s fel is vettek.
T. J. – A Bartókban inkább klasszikust tanítanak, nem könnyűzenét…
A. M. – Igen ez két dolog miatt is fontos. Egyrészt valójában úgy képzeltem el az életem, hogy majd lesz egy biztos klasszikusgitár-tanári állásom, ami mellett művelhetem a könnyűzenét, másrészt ebből következően a könnyűzenével hobbi szinten szerettem volna foglalkozni. A Bartókban – ahol Varga Zsolt volt a kiváló gitár tanárom – nem nézték jó szemmel, hogy a könnyűzene felé is kacsintgattam, így úgy éreztem jobb, ha eljövök onnan. A harmadik év végén átjelentkeztem a szintén békéscsabai Premierbe, ahol már könnyűzenével is foglalkozhattam. Itt – az előbb említett Varga Zsolt mellett – Cseh Isti és Sövény Olivér volt a tanárom.
T. J. – Azután kicsit messzebb kerültél Békés megyétől.
A. M. – Igen. A Premierben a 12. után még a szakmai évet is elvégeztem. Így most van egy papírom emelt szintű szórakoztatózenész OKJ-s képzésről is. Azonban a klasszikusgitár-tanári pálya továbbra is képben volt, így megpróbáltam bejutni szegedi, miskolci, debreceni felsőoktatási intézményekbe, sajnos nem sok sikerrel. Általában inkább a helyieket vették fel. Ekkor ajánlotta Nagy Zoli orosházi barátom a kőbányai zenei sulit, ahová ő is járt korábban.
A Hellcome-mal Gyulaváriban
T. J. – Gond nélkül felvettek?
A. M. – Az igazi bajt a késői időpont okozta, ugyanis annyira hirtelen jött a suli ötlete, hogy iskolakezdés előtt egy héttel mentem fel Budapestre felvételizni. Nagyon nagy köszönettel tartozom itt Rácz Lacinak, aki minden követ megmozgatott azért, hogy bekerüljek Póka Egon iskolájába.
T. J. – Túl vagy tehát az első éven. Hogy tetszik a suli és a budapesti élet?
A. M. – Magát az iskolát nagyon szeretem, a fővárossal viszont nehezen barátkoztam meg. Nem az én világom az ilyen nagy város. A zuglói kollégiumtól nagyjából háromnegyed óra a kőbányai suli, de az utazáson kívül nem nagyon veszek részt a pesti életben.
T. J. – Milyen színvonalú és tartalmú az oktatás?
A. M. – Természetesen nem csupán zenét tanulunk A tárgyaink között szerepel többek között gazdaságtan, jog, stúdiótechnika is. Kötelező a zongora, heti kétszer három óra a zenekari gyakorlat, tanulunk zenetörténetet és persze ott van még a szolfézs is.
T. J. – És a gitár…
A. M. – A gitárt Kormos Janó és Maróthy Zoltán tanítják utóbbi osztályfőnököm is.
T. J. – Az iskola gondolom bizonyos előnyökkel is jár, itt zenei kapcsolatok kiépítésére gondolok…
A. M. – Így igaz. A sulinak köszönhetően kerültem be a Bulldózer nevű zenekarba is, ahol nem kisebb név énekel, mint Demeter György, aki korábban az XL Sisters tagja volt. Most velük is játszok.
Az East Enddel Köröstarcsán a művelődési házban
T. J. – Ahogy korábban említetted, van egy békéscsabai zenekarod, a Hellcome. Milyen stílusban játszotok? Egyáltalán hová sorolnád be önmagad, melyik a kedvenc irányzatod, amit szívesen játszol?
A. M. – Nagyon sok zenét meghallgatok, de alapvetően a hard rock áll legközelebb hozzám is és a Hellcome-hoz is. Bár, amikor néhány éve itt Orosházán egy tehetségkutatón játszottunk, akkor a heavy metal kategóriába soroltak bennünket. A Bulldózer és a Hellcome mellett játszok az East End nevű köröstarcsai formációban is. Egy darabig csak beugrósként gitároztam, aztán viszont ott ragadtam. Klasszikus magyar rockzenét játszunk, nagyon baráti a légkör, s ami különösen érdekes, hogy ezzel a bandával léptem fel eddig a legnagyobb közönség előtt!
Egyébként két meghatározó gitáros példaképem van, Gary Moore és Zakk Wylde. Előbbi játékában általában van egy mély érzelmi töltet, Wylde pedig roppant technikás, amellett pedig szerzőként is nagyra értékelem.
T. J. – Tehát Zakk Wylde nemcsak kiváló gitáros, de jó dalokat is ír. Ez már az alkotói vonal. Benned is van kreativitás?
A. M. – Úgy érzem igen. A Hellcome saját számaiban én írom a zenét a szövegeket pedig az énekesünk, Tóth Attila. Mellesleg a csapat második albuma a közeljövőben, július 21-én jelenik meg. A zenekaros történetek mellett egyébként éppen most dolgozok egy saját lemezen is. Ezen szintén saját számok szerepelnek majd, a dalok szövegét itt Machó Pál, az East End dobosa jegyzi.
T. J. – Sok sikert kívánunk az albumhoz!
Vélemény, hozzászólás?