Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

Költöző könyvek

A héten könyvkupacokkal jobbra-balra szaladgáló könyvtárosokat láthattak olvasóink, klasszikus. Annyiban azonban mégsem, hogy most nem a visszasorolandó könyvek, vagy egy kötelező és ajánlott irodalmat tartalmazó lista jelentették a munka tárgyát.

Mivel az így-úgy felduzzasztott állományunk már teljesen kinőtte a szabadpolcos részeket (azaz a könyvek nem fértek fel a polcra), azokat a könyveket, amelyeket már legalább tíz éve nem kölcsönzött senki, levittük a raktárba, miután módosítottuk a gépben is az állományát. (Valójában a munka még most is javában folyik, így át is váltok jelen időbe). Ez egy szükséges lépés, még ha kicsit kellemetlen is, elvégre az igazi az lenne szerintem, ha az olvasó minden könyvet kézbe vehetne, amit csak akar, és ha kedve tartaná, végigböngészhetné akár a teljes gyűjteményünket is, mielőtt választana. Na, ez lenne az ideális, ezzel szemben a valóság az, hogy ekkora könyvtár a világon nincs.

Érdekes és meglepő, milyen könyveket nem olvastunk, sőt szándékosan hanyagoltunk az elmúlt egy évtizedben, de nem kezdem sorolni a címeket, lévén több ezres nagyságrendről van szó, ami most átköltözik a raktárba.

Apropó költözés. Köztudott (?), költöznünk kell a Dózsa György utcáról, talán a PMK-ba, de erről már nincsenek pontos információk, illetve vannak, csak azokat naponta változtatják. Na mindegy, mindenesetre az olvasóink többsége a könyvkupacok és a lázasan rohangáló könyvtárosok láttán összekapcsolták a látottakat a hallottakkal, és sorra kérdezték, hogy akkor most máris költözünk-e. Némelyek aggódva érdeklődtek, mások inkább gyakorlati okokból. Kissé illúzióromboló ugyanis, de tény, volt aki az általa leselejtezettnek hitt könyvek közül válogatott volna rögtön, de olyan is akadt, aki a most feleslegessé váló székeinkre vetett szemet. Nó komment.

A raktári könyvek számára természetesen van visszaút: ha többen kölcsönöznek majd egy-egy dokumentumot, akkor azt biztos visszatesszük a szabadpolcra, szóval minden rajtad múlik, kedves olvasó. Addig pedig, – akárcsak eddig – ha teljességre vágysz, nézegesd online katalógusunkat.

Ja, még valami, köszönetnyilvánítás, vagy ilyesmi. Nagy mázli, hogy három főiskolás is nálunk van gyakorlaton, bár az is lehet, hogy ők másképp értelmeznék a „mázli” fogalmát. Mindenesetre rengeteget segítettek, nélkülük még most is könyvhegyek állnának az emeleti rész közepén (így csak a családi könyvtárt uralja jelenleg kisebb káosz). Az esetek többségében most még így is csak egy-egy könyvtáros jut az emeleten és a földszinten is az olvasókra, ami nagyon lehangoló, segíteni alig tudunk.

Ilyenkor látszik leginkább, milyen kevesen vagyunk.