Kék vér, fekete tinta
Az OSZK kiállításáról mi is hírt adtunk a honlapunkon. Jó lenne személyesen is megnézni, de nem csoda, hogy ezt mondom, elvégre melyik könyvtáros nem szereti a régi könyveket? (Én pl. nagyon. A justhvk-ból kiselejtezett múlt század eleji könyvekből mentettem is meg néhányat, amíg fért otthon, azonban minden könyvespolc megtelik egyszer. Úgyhogy el is költöztem a szülői házból, anyám pedig most törölgetheti a százéves port.:))))
Egyébként szívesen játszanék asszociációs játékot volt és jelenlegi szegedi könyvtárhallgatókkal, ki jut eszükbe a hír hallatán, miszerint „főúri családok családi könyvtárai”-ból nyílik kiállítás. Szerintem két nevet hallhatnánk, évfolyamtól függően: Baricz és/vagy Monok. És aztán tutira dőlnének a sztorik a megannyi művtöri vizsgáról, melyeken minden volt, ami dráma: rettegés, csalás, bőgés és röhögés. Nálam talán leginkább az utóbbi, de ez már lehet, hogy az én perverzitásom. :)
Az biztos, hogy én sokat tanultam Baricztól és Baricz által (mondjuk egyebek mellett azt is neki köszönhetem, hogy voltam Erdélyben, meg azt is, hogy egyáltalán érdekel egy ilyen kiállítás, mint a „Kék vér, fekete tinta), sok olyasmit, aminek ma is több hasznát veszem az életben, mint néhány könyvtártanos-gyűjteményszervezéses-módszertanos tételnek.
Vélemény, hozzászólás?