Hajdu Géza emlékére
Nagyon szomorú hírt kaptunk ma reggel.
Megrendülten tudatjuk, hogy drága szerettünk DR.HAJDU GÉZA, a Somogyi-könyvtár nyugalmazott igazgatója hosszan tartó, súlyos betegségben, életének 82. évében, 2007. december 31-én elhunyt.
Temetése 2008. január 11-én 13 órakor a hódmezővásárhelyi Dilinka temetőben lesz.
Már a blogon is többször leírtam korábban, mennyi mindent köszönhettünk neki mi – könyvtárosok. Mi, orosházi könyvtárosok biztosan. Volt, aki még a Könyvtártan alapjait is tőle sajátította el, nekem már „csak” az olvasókörök jutottak (és tudom, hogy ezért a „csak olvasókörökért” is örökké hálás lehetek a sorsnak). Hogy szakmánkban nem vallottunk szégyent, neki is köszönhetjük.
Nehéz szívvel búcsúzunk, még úgy is, hogy emléke frissen él bennünk. És megkockáztatom: talán örökké is.
Géza bácsira egy olyan cikkel szeretnénk most emlékezni, mely a nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett ünnepség után jelent meg honlapunkon.
Nyugodjék békében.
„Hajdu Géza születésnapjára
Nem csak egy szimpla hír, bár tegyük hozzá, annak se lenne utolsó. Egy volt könyvtárigazgató, főiskolai oktató betöltötte a nyolcvanadik évét. Csakhogy nekünk, orosházi könyvtárosoknak több ez, mint egy elcsípett hír a szakmából. Nekünk tényleg nagy hír ez, komoly, méltóságteljes, szívet melengető hír: április 7-én ünnepelte nyolcvanadik születésnapját dr. Hajdu Géza. Sok mindent felemlegethetnénk most köszöntő gyanánt, de félő, a listából úgyis kihagynánk a lényeget, és tudjuk ugyebár a főiskoláról, Géza bácsi egyik erénye épp a precízség, úgyhogy jó lenne, illene alaposnak maradni. Másrészről viszont nehéz lenne: oly sok mindent elért ő a nyolcvan éve alatt, hogy ha pontosan szeretnénk az életrajzát felidézni, napokig tartana annak összeállítása.
Szóval – elnézést Géza bácsi! – csak vázlatosan következik most néhány állomás e páratlan életútból. Túl a harmincon kezdte meg hatéves levelezős tanulmányait, hogy könyvtári diplomát szerezzen, majd szülővárosában, Hódmezővásárhelyen a megyei könyvtárban dolgozott. Hogy szavait idézzem, „szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország-műfajú” statisztikákat készítettek addig, az övé már jobban közelített a valósághoz, nem is kapott érte meleg, dicsérő kézfogást. A módszertani munka értője, művelője, szervezője, Szegeden a Somogyi-könyvtár igazgatója volt. A Csongrád Megyei Könyvtárosnak 24 éven keresztül volt főszerkesztője, lelkes munkatársa, és a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola könyvtáros képzésének megszervezése is az ő nevéhez fűződik, addig a nyíregyházi főiskolának volt ott kihelyezett központja.
A magyar mese- és mondavilággal egy vásárhelyi olvasókör könyvtárában ismerkedett meg, és saját bevallása szerint ez volt az első olyan élménye, mely máig is kifejezi a hazához való viszonyát. Talán ezért sem véletlen, hogy neve mára összefonódott a magyarországi olvasókörökkel, és 1977-ben alapművet írt Vásárhelyi egyletek és könyvtárak 1827-1944 címmel. Az olvasókörök szövetsége örökös elnökévé választotta. S akkor még nem is szóltunk róla, hogy máig tanít a szegedi főiskolán, kiadványszerkesztést és persze mindent az olvasókörökről.
2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta életművéért.
Április 7-én a jeles naphoz méltó, nagy ünnepséggel köszöntötték őt Szegeden a Bartók Béla Művelődési Központban. Volt verses köszöntés, egy csinos népdalénekes gyönyörű köszöntőjét is hallhattuk, eljöttek a családtagok, a kollegák, a tanítványok, és egy sor tisztelője. Köszöntötte őt dr. Skaliczki Judit, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője, és Czenéné Vass Mária, Szeged város polgármesteri hivatalának osztályvezetője, aki megjegyezte: ennyi könyvtárigazgatót ritkán látni egy teremben (melyre Géza bácsi riposztja: „ahelyett, hogy dolgoznának”). Érkeztek gratuláló üzenetek távollévő barátoktól is, így többek között Kamarás Istvántól, Gereben Ferenctől és Nagy Attilától.
És természetesen lánya, Barátné dr. Hajdu Ágnes is köszöntötte őt, de most nem mind családtag, hanem mint a szegedi egyetem Könyvtártudományi Tanszékének vezetője. Ajándékul egy később megjelenő tanulmánykötet első, bekötött példányát adta át, amelybe kollégái, tanítványai, tisztelői írtak tanulmányokat. Címe: A szívnek teljességéből szól a száj.
Hajdu Gézáról az est során új információk nem derültek ki, de amit eddig tudtunk róla, az most is bebizonyosodott: nyugodt, higgadt ember, amit sokan kihangsúlyoztak, humoros ember, amit most is bizonyított (csak egy gyöngyszem tőle: „a magyar irodalom olyan, mint a krumpli, a java a földben van”), és nótás kedvű ember, amit most sem tudott, de nyilván nem is akart megtagadni.
Az orosházi könyvtárosok közül is nagyon sokan tanulták meg tőle a szakmát, a könyvtártan alapjait, a könyvek szeretetét – és az olvasókörök történetét.
Köszönjük Géza bácsi, és nagyon boldog születésnapot kívánunk!”
Vélemény, hozzászólás?