A blogunkról, szerintem…
Amikor kitaláltuk, hogy írjunk blogot, nem jelöltünk meg célcsoportot, nem tűztünk ki célt, csupán arra gondoltunk, belevágunk és majd alakul. Minden kollégának megmondtuk az elérhetőséget és kértük írjanak bele, mert a sokszínűség az jó. Eddig úgy alakult, BCs kollégával ketten írogatunk, de ez a véletlen műve.
Szóval, a napokban végiggondoltam ezt a blogolósdit: énkönyvtáros:P azért szeretek könyvtáros blogokat olvasni, meg a KIT hírlevelet olvasni, mert érdekelnek a könyvtárról szóló információk. A blogok a mindennapi életet mutatják be, gyakorlatiasan szólnak a napi aktuális szakmai témákról, ötleteket, továbbgondolásra érdemes szituációkat írnak le és ez jó. A „nézzük meg, mások hogyan csinálják” számomra mindig többet mond, mint például az elméleti megközelítések, haha, van erről egy kis szólás ugye: „Aki tudja, csinálja, aki nem tudja tanítja” – komolyra fordítva a szót, persze nagyon értékesek az előadások, mikor például a minisztériumi felelős emberek elmondják a tuti trendeket fél órában. Az ilyen szakmai továbbképzéseken a kávézós-cigizős szünetek nagyon informatívak ám (kis trükkünk, hogy ilyenkor kétfelé válunk: egyikünk a dohányzóban beszélget, a másikunk meg a nemdohányzóban és később jól megvitatjuk a hallottakat). Mert amikor hazajövünk a kisvárosi könyvtárunkba, kellene kezdeni valamit a hallottakkal sajátos környezetünkben. Úgy gondolom, ha lesznek más városi könyvtári intézményi blogok, milyen jól tudunk majd egymás tapasztalataiból tanulni, megoldási módokat ellopkodni és az interaktivitás sok felesleges kör lefutását elkerüli majd, stb.
A másik merész elgondolásom az, hogy az olvasókat is érdekelni fogja talán egy nem hivatalos nyelvezetű, olvasmányos könyvtári oldal, ahol szólhat a könyvtároshoz, ahol esetleg könnyebben megfogalmazza a bármilyen kritikáját, elvárását a könyvtárról és könyvtárosról, már csak azért is, mert a virtuális kommunikáció egyik előnye, hogy arctalanul könnyebb beszélni, s ha csak ez tart valakit vissza, hát kínáljunk lehetőséget neki. (Na persze gyorsabb is, mint kivárni teszem azt a használói elégedettség vizsgálatot) És például gondolok a potenciális könyvtárhasználókra, akik a neten lógva és olvasva minket úgy gondolják, benéznek már ebbe a könyvtárba, akár virtuálisan. Talán később személyesen is eljönnek.
Persze az, hogy egyszerre szóljunk a szakmához és az olvasókhoz, a legnehezebb. Hátha sikerül rájönnünk a dolog nyitjára:)
Vélemény, hozzászólás?