Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

A könyvtár, ha hangos

Mobilon a könyvtár, olvastam. És eszembe jutott a hangoskönyvtárunk (a pályázatoknak köszönhetően valószínűleg a városi könyvtárak nagy részének van ilyen).

Ehhez kapcsolódva még eszembe jutott, hogy pár hónapja meg azt olvastam, hogy valamelyik skandináv országban nagy népszerűségnek örvendenek a hangoskönyvek, kávézókban adott napokon egy-egy regényt hallgatnak közösen a vendégek. És kétszeresen bocsánat, egyrészt azért, hogy nem emlékszem hol olvastam, ezért nincs link, másrészt pedig előítéletes voltam:) Mert az olvasás az olyan intim szféra, kettesben lenni a könyvemmel bárhol olvasni és kizárni a külvilágot, hogyan lehetne már tömegben élvezni a könyvet?

Mígnem az történt, hogy egyik este félredobtam az előítéletemet és a MEK oldaláról egy Rejtő-klasszikust, Piszkos Fredet hallgattunk kettesben. És nagyon élveztem, egy mondatot meg is jegyeztem, valahogy így szól:… nem is olyan nehéz dolog ez a királyság, csak nehéz trónhoz jutni:P (mondtam, hogy Rejtő klasszikus:D)

Majd felrémlett, hogy jééé, én már hallgattam hangoskönyvet gyerekkoromban, csak akkor még nem így hívtuk. Mégpedig a Szabó családot a Kossuth Rádióban. Minden szerdán – ha jól emlékszem – a Déli Kórinka után a nagymamámmal és a nagypapámmal csendben ültünk a konyhában és Gobbi Hildát, Rajz Jánost (haha, egyből eszembe jutott a művészek neve) hallgattuk, azután jól megbeszéltük, hogy mi történt már megint a Szabóékkal. (Az ifjabb nemzedéknek ilyen talán a Daráló című „rádióregény”)

Jól elkanyarodtam a hangoskönyvektől, bár annyira mégsem, mert számomra ezek az emlékek megértetik, hogy miért szeretnek az emberek közösen szépirodalmat hallgatni. Valamint, hogy ne gondolkodjunk mindig csak a mában, a megszokottban.

A könyvtáraknak vannak hangoskönyveik, a művházaknak mondjuk van terük, és szeretnének közönséget vonzani. Vagy van kávézó, ahol szoktak irodalmi esteket tartani teltházzal .. szóval a lehetőségek tárháza igen széles. És szándékosan nem azt írtam, hogy fogjunk össze a gyengénlátók helyi szervezetével, hiszen mindenki más, éppen ezért mindenki egyforma. Együtt a legjobb:)