A kor hangulata
Ahogy katalogizáltam Bill kapitány Hatvan csapását derengett fel bennem a gondolat, mely kissé talán politikai felhangokat is tartalmazhat, hogy ugye annak idején a 70-es, 80-as évek generációja is lázadt valami ellen, manapság pedig sokszor mondjuk, hogy most mi a fene ellen lehetne lázadni, amikor szabadság és demokrácia van. Deák Bill lemezét hallgatva pontosan erre kap választ az ember, mert senki ne gondolja, hogy a szabadsággal és demokráciával fenékig lett töltve a tejfeles doboz. Hogy van miről énekelni ma is, az napnál világosabb. Hogy némely 80-as évekbeli rockzenekar előjön új lemezzel és korongján még mindig ugyanazt nyomja, mint akkor, s hogy észre sem veszik, nem csak azt, hogy eltelt az idő, de hogy a téma az utcán hever, ez azért elszomorító. Szerencsére a nagy öregek többsége nem ilyen, példának okáért Hobót és Billt egyértelműen azon zenészek közé sorolnám, akik a kor hangulatára reagálnak zenéjükkel, látják, érzik, mi történik körülöttük. Jó vagy sem, nyilván üdvösebb lenne, ha nem kéne a kort pellengérre állítani, de ez van.
Vélemény, hozzászólás?