„A szép gondolatokat és a jó szalonnázásokat sohasem szabad feledni”
Verasztó Antal munkássága volt az olvasókör szünet előtti utolsó összejövetelének témája. Őt választottuk, ilyen módon is kifejezve tiszteletünket a 2015. év Orosháza Városért díj és az ez évi Horváth-Hoitsy Edit irodalmi művészeti díj elnyeréséért.
Az idézet Verasztó Antaltól való, és jól kifejezi – ha egy kicsit metaforikusan is – az ő alkotói munkásságát, témáit, egész életszemléletét. A szép gondolatot szép alkotásokban megörökítő költőt és prózaírót, aki mindig a valóság talaján áll, aki számára az egyszerű életek, a szülőföldje múltja, hagyományai a legérdekesebbek, legizgalmasabbak, akinek ez a világ adja az ihletet, a kutatói témát. Munkásságát három nagy téma köré csoportosítva ismertük meg: a költő, a helytörténész-kutató, a prózaíró. Verseiből Munkácsi Istvánné válogatott – az Útbaigazító, az Apám titkai, a Névnapodon, a Váróterem a világ című versek a költő témagazdagságát is jól megjelenítették. A helytörténész Verasztó Antalt Vetésiné Petrányi Erzsébet mutatta be. Különösen a Thék Endre munkásságát bemutató monográfia forrás értékű, de pl. a „Móringkönyv” egyedi, érdekes témát jár körül.
Az eddig megjelent 23 kötetből az utolsó, a Vándorúton, novelláskötet. Két írást, Az arcok mögötti történetekből Pétert, és a Kaland címűt hallgattuk meg.
Megtiszteltetés, hogy az író elfogadta meghívásunkat, és jelen volt ezen az összejövetelünkön. Sőt, valószínű, jól érezte magát nálunk, mert megosztotta velünk gondolatait, mesélt, anekdotázott – és mi estig hallgattuk volna őt, ízes történeteit.
A délutánnak azonban másik témája is volt – az ünnepi könyvhétről és gyermekkönyvhétről valamint a pedagógusnapról emlékeztünk meg – rendhagyó módon. A kör tagjainak kisgyerekei, unokái – Buzai Brúnó, Buzai Dorka, Kvasznovszky Anna, Laurovics Anita, Lázár Edina és Tótok Imola mondtak verset, adtak elő zeneszámot.
A gyerekeket a Nyugdíjas Pedagógusok Egyesülete ajándékkal (plüss bagoly – elvégre könyvtárban, olvasókörben vagyunk!) lepte meg, a gyerekkönyvtárosok pedig kézműves foglakozással kedveskedtek nekik, amíg a felnőttek a Verasztó Antal programon vettek részt.
A szokásosnál hosszabbra nyúlt ez a délután – de hogy a szalonnánál maradjunk, elmondhatjuk, hogy Petőfi Debrecenre írott sorai a mi közösségünkre egyáltalán nem jellemzőek! „Mennyi szalonna, menyi hízott disznó van itt! a szellem mégis oly sovány, hogy csak úgy csörög a bordája” /Petőfi Sándor: Úti levelek/
Vélemény, hozzászólás?