Álmomban
Álmomban könyvtár voltam és mindig nyitva álltam. Álmomban nem szégyenkeztem, hogy mindenért pénz kérek az olvasóktól. Mert álmomban olyan könyvtár voltam, hogy minden törvényes jogot tényleg biztosítottam mindenkinek akikért lettem.
Álmomban nem pironkodtam amiatt, hogy bevételkényszer okán sütnek-főznek és parfümbemutatóznak a termeimben. Álmomban úgy volt, hogy a könyvtárosok szerettek könyvtárosok lenni, még bevételt is produkáltak, de hozzájuk méltó módon. Abból, amihez értettek. Mert álmomban, amikor könyvtár voltam, a pénzosztó emberek először meghallgatták a könyvtárosokat és mert bíztak bennük, finanszírozták az elképzelésüket. Mert álmomban a könyvtárosok olyanok voltak, akik magabiztosan, határozottan vázolták fel a terveiket. Álmomban egyébként a pénzosztó emberek jártak hozzám, a könyvtárba csak úgy, mert álmomban jó hely voltam.
Aztán felébredtem és tudtam, hogy könyvtáros vagyok. Egy valóságos könyvtárban, ami nem álomkönyvtár. Ezért amikor felébredtem, azon gondolkoztam, sikítanom kellene velőtrázóan, hogy ne csak én ébredjek fel.
Vélemény, hozzászólás?