Aradi út I.
Szóval Aradon jártunk hétfőn szakmai napon. A túrát a helyi KKDSZ szervezte, így a könyvtárosok a múzeum munkatársaival kiegészítve vállalkoztak a hosszúnak jóindulattal és a határi várakozást beleszámítva sem nevezhető útra. Az utazás mint szakmai nap egyébként egy közös hagyományunk a múzeummal, minden évben ilyenkor ősszel kinézünk magunknak egy célpontot (pl. debreceni Déri Múzeum, vagy tavaly a szabadkai múzeum), s aztán azt megfelelő körültekintéssel meg is közelítjük. Ez a „megközelítés” most is rendben megtörtént, azt hiszem a többiek nevében is mondhatom, az egyetlen gondunk éppen az volt, hogy Arad ilyen közel van, szívesen buszoztunk volna még. :)
A vendéglátásra egy rossz szavunk se lehet, nagyon kedvesek voltak a kollégák, ami különösen értékes annak tudatában, hogy egy átlagos hétfői napon amúgy sem túl egyszerű dolog a kedvesség. Mármint nekem. :)))
És ha már szakmai nap, szakmázzunk egy kicsit. Az aradi A. D. Xenopol könyvtárnak mintegy 8000 beiratkozott olvasója és közel félmilliós könyvállománya van, nálunk ez az arány majdnem 5000 olvasó, és kb. 100.000 kötet. Mindezt az összehasonlítást talán érdemes azzal zárni, hogy míg Aradon 50 könyvtáros dolgozik, nálunk a két külön épületben a technikai személyzettel együtt vagyunk 11-en.
A beiratkozási díjjal kapcsolatban Florin Didilescu igazgató úr elmesélte, hogy mikor átvette az intézmény vezetését, még ingyenes volt a beiratkozás. Ő változtatott ezen a gyakorlaton, és 60.000 leiben szabta meg az árat felnőtteknek, amiért kapott hideget-meleget a helyi sajtótól (és most egy zárójeles megjegyzés következik, de azért nyugodtan kapaszkodj meg, kedves olvasó: Aradon négy, azaz 4 helyi napilap létezik! Négy! Hogy hogyan tud négy napilap megélni egy 185 ezer lakosú városban, az – tartok tőle – számomra örök rejtély marad). Aztán persze szép lassan hozzászoktak a beiratkozási díjhoz a sajtó munkatársai és az egyszerű könyvtárlátogatók egyaránt, pláne, hogy diákoknak csak fél árat kell fizetni, 14 éves korig pedig ingyenes a tagság. Az olvasó hagyományos katalógusban keresheti meg a kívánt dokumentumot, majd négy irányba indulhat: vagy a gyerekkönyvtárba, vagy a szabadpolcos részbe, vagy az úgynevezett tanulóterembe, ami egyenlő a mi olvasótermünkkel, vagy a nemzeti örökség részlegébe, ahol pazar régi könyveket találhatunk.