JÁTÉK! Cotta ajánlja: A Lolitát olvastuk Teheránban
Cotta
(http://konyvkukac.freeblog.hu/) ajánlja:
Azár Náfiszi: A Lolitát olvastuk Teheránban
A könyv Azár Náfiszi, egy angol irodalmat tanító, értelmiségi nő emlékirataiból áll össze, négy fejezetét négy legkedvesebb írója köré tematizálja: Nabokovhoz, Fitzgeraldhoz, Henry Jameshez és Jane Austenhez. Náfiszi az Iráni Iszlám Köztársaság megalakulása után, feladva állását, egyfajta olvasókört szervez, melyen angol/amerikai regényeket tárgyal hét tanítványával, beszélgetéseikből az izgalmas interpretációk mellett az iráni nők és értelmiségiek szörnyű sorsa, rettegéssel teli hétköznapjai is kikerekednek, a könyv mégsem panaszkönyv, s bár sokszor elpityeredtem, valahogy mégis reménykedő/keltő a vége.
Az első fejezet még a Köztársaság előtti liberális időkre emlékszik vissza, amikor szabadon hozzáférhetőek voltak a nyugati irodalom gyöngyszemei, kendő nélkül járhattak a nők, az egyetemen koedukált csoportokban tárgyalhatták meg olvasmányaikat a hallgatók, és nem kellett lépten-nyomon attól tartani, hogy egy kikandikáló hajfürt miatt megvesszőznek vagy szüzességi vizsgálatok sorának vetnek alá. Az olvasókörön minden nő megszabadul kötelező ruhadarabjaitól, „színekben törnek ki” és megalkotják a maguk Woolf-i saját szobájukat. Ezek az órák jelentették a lányok és Náfiszi számára is a határtalan szabadság lehetőségét egy olyan országban, amely minden választási lehetőségtől megfosztja polgárait, ahol a filmek főcenzora vak (hangfelvételről cenzúráz) és ahol a gyerekek kényszeresen jelentenek szüleiknek illegális (erotikus) álmaikról. Egészen meghökkentő volt számomra mint európai olvasónak, hogy az iráni nők egy percig nem botránkoztak meg Nabokov Lolitáján, talán mert náluk épp akkoriban kilenc év volt a házasodási korhatár. Az iráni csoportot jobban lekötötte egy olyan olvasat, ami kevésbé nyilvánvaló számunkra, t. i. hogy az egyik individuum életét egy másik egész egyszerűen eltulajdonítja. A személyes múlt hiánya nyomasztotta a legtöbb iráni nőt és értelmiségit, hogy önmagát csak más szemén keresztül képes megkonstruálni, nem ápolhattak intim viszonyt önmagukkal, testükkel – mindez az Iráni Iszlám Köztársaság tulajdona volt.
Fitzgerald A nagy Gatsby regénye, melyet épp a forradalmi idők kellős közepén tanít Náfiszi, teljes fölháborodást vált ki a konzervatív, Khomeini ajatollah elvakult hívei körében, ezért szó szerint egy bírósági tárgyalást szimulálnak egy előadás alkalmával. A harmadik részben Irán már háborúban áll Irakkal, Náfiszi, még bombatámadások közben is James Daisy Miller-ét olvassa, a regények ekkor inkább egy nyugalmas szigetet, a normalitás izolált kuckóját jelentik számára egy teljességgel felfordult világ közepette. Austentől pedig bátorságot tanulnak és önismeretet.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, amely egyszerre szól az irániak méltatlan, elnyomott helyzetéről, a nők szenvedéseiről, ugyanakkor Teherán szépségéről és mindenekelőtt az olvasás hatalmáról, arról a mérhetetlen szabadságról, amit ezek a könyvek adnak, melyekből reményt, bátorságot és kifogyhatatlan örömet merítenek.
Ha meg szeretnéd nyerni a könyv első elveszítésének lehetőségét, válaszolj az alábbi kérdésre. A határidő a mai naptól számított egy hét, a válaszokat a konyvtar@justhvk.hu címre küldhetitek. A 2010. március 29-én éjfélig beérkező helyes válaszadók egyikének rövidesen postázzuk a fenti könyvet, melyet a Könyvellátó.hu ajánlott fel elvesztésre! Kérésünk: ha elolvastad, veszítsd el te is, a könyvről alkotott véleményedet pedig oszd meg velünk a könyv adatlapján. Érdemes lesz pályázni, hiszen az utolsó ajánló után az összes helyes választ beküldők között kisorsolunk majd egy közel 30.000 forint értékű, művészeti albumokat tartalmazó könyvcsomagot is, melyet a Gondolat Kiadó ajánlott fel.
Cotta kérdése: Hogy hívják az iráni nők, csak a szemet szabadon hagyó, hosszú fátylát?
(Részletesebb bejegyzés a bloggerek akciójáról itt: http://blog.justhvk.hu/?p=2668)