Da Vinci-kód
Kétségtelenül az év slágerkönyve cím büszke tulajdonosa
lesz Dan Brown Da-Vinci kódja, aligha valószínű, hogy a fennmaradó két hónapban
lesz olyan könyv, amely olyan előjegyzési kedvet csalna elő az olvasókból a
könyvtárban, mint ez a regény (bár állítólag Molnár Anikó most fog kiadni egy
könyvet, na, ki tudja… :))). Olyannyira menő a Da Vinci-kód, hogy én is csak
úgy tudtam elolvasni, hogy előbb kölcsönkértem (és nem a könyvtárból, mert arra
hónapokat kellett volna várnom), utóbb megkaptam születésnapomra ajándékba.
Tulajdonképpen jó a regény, tetszett, bár ennek nyilván
ellentmond a tény, hogy valamikor a nyár közepén kezdtem el olvasni, és ma
reggel fejeztem be. Az ok a szokásos, csak megcsavarva egy kicsit. Szóval nekem
se nagyon van időm olvasni, de azért szeretek, úgyhogy minden este olvasok egy
keveset (de ezt értsd szó szerint: ke-ve-set). Ezt a könyvet ráadásul egyszer
már elolvastam félig, de aztán vissza kellett adnom a tulajdonosának, úgyhogy
hetekig függőben volt a fejemben a sztori, mígnem jött ugye a happy birthday
ajándékkönyvvel. Akkor viszont kénytelen voltam rádöbbenni, hogy kezdhetem az
egészet elölről, mert mindent elfelejtettem, amit addig olvastam belőle.
Amiért szerettem, az nem is csupán a fordulatos történet,
hanem az a sok-sok művészettörténeti érdekesség, amit megemlít a szerző, aki
baromi sok kutatómunkát végezhetett. Sajnos írói teljesítménye ebben ki is
merült, komolyan, biztos sokak számára szentségtörés lesz, amit most mondok,
de… ez az ember nem tud írni! Közhelyes párbeszédek, gyenge leírások, az meg,
amikor Sophie, a főhősnő visszaemlékezik a kislánykorára (van ilyen jelenet
vagy húsz a könyvben) egyenesen kínos, annyira nulla. Beszéltük is a
kedvesemmel: ha ezt a témát mondjuk Tolkien, vagy Ken Folett kaparintotta volna
meg, alighanem felülmúlhatatlan regényt ünnepelhetnénk.
Na ezzel biztos nagy kedvet csináltam az olvasásához,
pedig őszintén mondom: mindezekkel együtt is feltétlenül ajánlom mindenki
számára! Én például még egyszer biztosan el fogom olvasni, csak akkor talán
gyorsabban, ráadásul akkor már jegyzetelni is fogok. Érdemes.
(ja, és csak hogy bizonyítsam, nekem még így is tetszett,
elárulhatom: az én osztályzókönyvemben a 10-es skálán 8-ast adtam a Da
Vinci-kódnak. na jó, kicsit nagylelkű voltam, az igaz :)))) )
Vélemény, hozzászólás?