Friss tinta!
A szülők többségének meglehetősen rögös úton kell végigdöcögni a könyvek világában, amíg a srácokkal együtt eljutnak mondjuk egy Lázár Ervin kötetig. Először jönnek a leporellók, majd a már-már szinte megkerülhetetlen sorozat Anna, Peti és Gergő (picit jobb esetben Bogyó és Babóca) válogatott történeteivel. Az Anna, Peti és Gergő esetében most nem részletezném a véleményemet, maradjunk annyiban, hogy nagyjából egyetértek egy nemrég olvasott tanulmánnyal, miszerint egy kétéves gyermek számára még hasznosak lehetnek ezek az egyszerű mesék, nagyobbak esetében viszont már visszalépés inkább (ezzel együtt én egy szóval sem kritizálhatom Bartos Erikát: gyakorlatilag már az összes könyvét kikölcsönöztük a könyvtárból, és igény esetén fejből tudok idézni nagyobb bekezdéseket is). Így vagy úgy, még ha ölünkbe is hullik olykor egy-egy érdekesebb, viccesebb mese, ötvenedjére felolvasva mindezt már nehéz szórakoztatónak találni. Ezért öröm számomra minden olyan gyermekkönyv, ami felülemelkedik a megszokott színvonalon.
A Friss tinta! című kötet már nem egészen friss, hiszen az első kiadás 2005-ös, de azért még mindig érvényes a könyv alcíme: „mai gyerekversek”. Kortárs magyar költők (és nem csak költők) gyermekverseit gyűjtötték egy csokorba a szerkesztők, amihez ráadásul remek illusztrációkat választottak (Takács Mari munkáit). Nagyon szép, nagyon igényes a megjelenése, mondhatni méltó a tartalomhoz. Mert a versek aztán tényleg nagyon jók.
Definiálhatnám úgy is a könyvet, hogy a Friss tinta! az az antológia, amiből kiderül, hogy nem csak Varró Dániel és Lackfi János tud gyerekverseket írni az országban, de ebből talán az következne, valami bajom van az említett urakkal. Holott dehogy, ami azt illeti, Varró Dani éppenséggel nagy-nagy kedvencem például, a mai napig rácsodálkozom a Túl a Maszat-hegyen sokrétűségére, amúgy meg egyszerűen bámulatosan tud játszani a szavakkal, erre a Friss tintában is találunk példákat. De a Friss tintában ő is csak egy a sok közül, és milyen jó, hogy így van. Összesen – ha jól számoltam, – 38 költő mutatkozhatott be a kötetben, köztük többen olyanok is, akik rendszeresen írnak gyerekeknek (a fent említettek mellett például Tóth Krisztina, Kányádi Sándor, Szabó T. Anna és persze Kiss Ottó), és olyanok, akiket nem feltétlenül a gyermekverseikről ismerünk (Kukorelly Endre, Ranschburg Jenő, Gryllus Vilmos, vagy Müller Péter Sziámi). Rajtuk kívül pedig még számos kitűnő költő számos remek verse csal mosolyt az arcunkra (és néha könnyeket szemünkbe) – akár ötvenedik olvasásra is.
A Friss tinta! nem csak azt bizonyítja, hogy igenis lehet értelmes emberként kezelni a legkisebb olvasókat is, de azt is, van létjogosultsága a verseknek. Kell ennél több?
Vélemény, hozzászólás?