Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

Itt a FITT

Szakmázunk. A hír már bejárta a könyvtári háló leglátogatottabb helyeit, így aki akar, tud róla: megalakult a Magyar Könyvtárosok Egyesülete legújabb szekciója, a Fejlett Információs Technológiák és Társadalom Szekció (MKE FITT).

Mély sajnálatomra már réges-régen kiderült, hogy az IT nem az én világom. Mármint, hogy processzorok, vincseszterek és alaplapok még sosem hoztak lázba, és ez az állapot alighanem már így is marad. Mégis nagyon örülök a hírnek, mert ez a bizonyos FITT szekció nekem nem is ilyesmit jelent. A titkárrá választott Takács Dani saját blogján például ilyet írt: „És hát nagyon jó lenne egy pozitív könyvtároskép felépítése a magyar állampolgárokban”. Egyetértek, mélyen egyetértek. Mint ahogy abban is, hogy ehhez ki kell használni (avagy egyszerűen használni kell) az új eszközöket. És itt jön a képbe az új szekció.

Piszok érdekes helyzet állt elő a magyar könyvtárügyben. Érdekes, és nem kicsit feszült is. Merthogy az van (ne tessék megsértődni, előre szólok), hogy akik ma kijönnek könyvtár-informatikus diplomával az egyetemekről, és a könyvtárosságot komolyan gondolják, bizonyos – és ráadásul releváns – szakmai kérdésekben többet tudnak, mint azok, akik 10-20-30 éve dolgoznak könyvtárosként. Ami döbbenetes, mert felborít mindent, amit arról a bizonyos munkahelyi szamárlétráról korábban gondolt az ember. Ezzel nem azt állítom, hogy máris jobb könyvtárosok, mint a tapasztalt kollégák, de máshogy közelítenek a könyvtári munka kérdéseihez, és a válaszaik is mások lesznek. Csúnya kifejezéssel: korszerűbbek.

A FITT néhány tagját van szerencsém személyesen is ismerni, jó fejek. De fontosabb, hogy a munkásságukat is ismerem, és lehet bízni bennük. Hogy ezt a zavaros helyzetet intelligensen oldják meg. Hogy tényleg folyamatosan figyelik és elemzik majd a társadalmi-informatikai változásokat. Hogy tényleg tájékoztatják a könyvtárosokat az informatika új lehetőségeiről. És hogy tényleg fontosnak tartják majd az önképzés és a tapasztalatcsere lehetőségeit. Joggal lehet bízni benne, hogy ezek a célok majd megvalósulnak, hiszen eddig is ezen voltak – csupán szervezett keretek nélkül.

Az utóbbi mondatot a tapasztalat íratta velem: könyvtárunk nem egyszer kapott már remek ötletet a most megalakult szekció egyes tagjaitól. Én ilyeneket várok tőlük a jövőben is. Őszintén szólva – és hangsúlyozottan nem megbántva bárkit is – abszolút nem érdekel, hogy ki az elnök, vagy ki a titkár (bocs :)). Nem érdekel, milyen időközönként tartanak elnökségi ülést (egyáltalán van-e elnökségi ülés). Tojok rá, hogy milyen lesz a kapcsolatuk az MKE-vel. De még az se nagyon számít nekem, hogy a vándorgyűlésen, ami az első nyilvános megjelenésük lesz, milyen előadásokkal szerepelnek. (Ami azt illeti, konferenciákra úgyse nagyon jutok el a későbbiekben sem, és szerintem a vidéki kollégák nagy-nagy többsége hasonló cipőben jár).

Érdemi munkát várok, sok-sok gyakorlati segítséggel. Pont, mint eddig. És akkor már megérte ezt az állati hosszú bejegyzést legépelnem.

Üdv neked, FITT!