Keszthely, a legkönyvtárabb
Kiírta a minisztérium az Év könyvtára pályázatot, ha van olyan intézmény, amely esélyesnek érzi magát, nosza, lehet megpróbálni. A nyáron egészen véletlenül úgy alakult, hogy alaposabban is szemügyre vehettem a „címvédőt”, azaz a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárat, a 2006-os Év könyvtárát, imigyen tehát most már van némi fogalmam arról, milyenek az elvárások.
Keszthely gyönyörű város, pláne bringával. Tudtam a Helikonról, hallottam a kastélyról, ellenben a könyvtárról gőzöm sem volt, mármint hogy ilyen elismert. Tök véletlen akadtunk rá, valójában a Csigaparlamentet kerestük (később az is meg lett, elképesztő, döbbenetes, majd mutatok róla képet, ha érdekel…, de élőben nézegetni félelmetesen unalmas). Szóval épp gurultunk le egy jó kis lejtős utcán, amikor egy tábla jelezte, hogy jobbra könyvtár. Le is fordultunk, hogy ha már így alakult, bekukkantunk, de mielőtt ténylegesen bementünk volna a könyvtárba, még fotón is archiválta a kedvesem a belépőmet. Akkor szólt, hogy úgy fényképezett, hogy az Év könyvtára tábla is látszódjon.
Természetesen álruhás könyvtáros voltam, igyekeztem nem túl lelkes képet vágni például akkor, mikor észrevettem, hogy ők is a TextLibet használják. A kölcsönzőpultnál ki kellett töltenünk egy komoly adatlapot szig-számmal, címmel, foglalkozással (itt bukhatott is az inkognitóm), de nem akadtam fenn ezen, üdülőváros, érdekes statisztikák születhetnek mindebből. Az épület új, vagy felújított, mindenesetre nagyon szép, alighanem szerepe lehetett a cím odaítélésében ennek is. Először az olvasóterembe vonultunk, azonban itt már nem kattintgattam, az annyira turistás dolog lett volna. Mit mondhatnék? Szép, új asztalok, székek, tágas tér, bár ránézésre nem tűnik nagyobbnak a polcon lévő állomány, mint a mienk. A kölcsönözhető könyveknél egy térbe került a szép- és a szakirodalom, de nem baj, könnyű az eligazodás. A számítógépek az emeleten vannak, max. 10, de passz, nem számoltam meg. Mondanom sem kell, minden gép foglalt volt, ami azért ilyen egyértelmű, mert egyrészt hétfőn voltunk (nálunk is csúcsnap), másrészt meg a 100 Ft/órás tarifa több mint barátságos. Egyedül az volt a furcsa, hogy a napilapok külön polcon, a ruhatár mellett voltak elszállásolva, egy csöppnyi asztal és négy szék társaságában.
A könyvtárosok el voltak a maguk munkájával (a pultnál a srác újságot olvasott, de én tudom, hogy csak sajtófigyelőzött), volt sok olvasó is, szóval kívülről szemlélve minden olyan volt, amilyennek lennie kell. Hogy az Év könyvtára címhez ennyi elég-e, vagy még költözni is kell, azt persze nem tudom.
Vélemény, hozzászólás?