Kolbászból van
Mi jut eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy Orosháza? Csavaros kérdés, ugye? Mert megválaszolhatatlan. Vagyis kinek-kinek más. Van, akinek az üveggyártás. Van, akinek az Orsi virslik. Van, akinek Gyopárosfüdő. Van, akinek Léna. Talán olyan is van, akinek a kútmúzeum. És szeretném hinni, hogy olyan is, akinek a könyvtár. De a legjobbat a napokban hallottam.
Járt nálunk a fénymásolónk szerelője, mert a „transzfer egység cseréje szükségessé vált”. Egy egész nagy területnek ő a karbantartója az országban, szerintem Tiszántúl, de lehet, hogy még több. A lényeg, hogy boldogan mesélte, hogy mindig nagyon lelkesen jön Orosházára, mert itt kapja a világon a legfinomabb sült kolbászt. Biztos, hülyén nézhettem, mert újra megismételte, csak még meggyőzőbben: ilyen finom sült kolbászt sehol sem kap, mint Orosházán, a piactéren, ha háttal állunk a gyógyszertárnak, akkor a jobb oldali lacikonyhában. Ezért jön mindig szívesen a városba. Én meg örültem; legalább szívesen jön.
És ez egy több évtizedes „hagyomány”! Tudok olyanról, aki Pestre menet visz egy-két adagot, mert ismerősei roppant módon kedvelik, épp azt a fajta sült kolbászt a Piac térről.