Könyvtár és politika
Persze nem idehaza, olyan bátor én nem vagyok.
Amerika az elnökválasztás lázában ég, de azért még így is meglepő, hogy lassan nincs olyan tengerentúli könyvtári blog, amely ne politizálna egy kicsit. Fura, mi? Most képzeld el, ha mi kezdenénk el fletózni meg viktorozni. Azt már régóta tudjuk, hogy a zenészek és a színészek elsöprő többsége a demokraták mellé állt (ahogy azt valamelyik tudósító megjegyezte: ha McCain nyer, akkor Hollywoodban nem marad más Chuck Norrison kívül, azt meg már én teszem hozzá, hogy esetleg még a Terminátor, ha reaktiválja magát), de mióta Sarah Palin lett az alelnökjelöltje a republikánusoknak, a könyvtárosok is Obamát támogatják. Asszem mondhatom: testületileg.
Palin bűne (állítólag több is van, én most a könyvtárosra gondolok) a múltjában keresendő, és egy New York Times cikk hozta felszínre. Röviden: a későbbi alaszkai kormányzó 1996-ban, még egy kisváros, bizonyos Wasilla polgármestereként felszólította a könyvtár igazgatóját, Mary Ellen Emmonst hogy – politikai okokból – vonjon ki az állományból néhány könyvet. Az igazgató megtagadta a kérést, ezt eljátszották még háromszor, majd néhány hónap elteltével az igazgató levelet kapott, melyben a polgármester kirúgással fenyegette meg a bátor hölgyet. Igaz, nem a cenzúra megtagadására hivatkozva, hanem mert a polgármester érzése szerint a könyvtárigazgató nem támogatta őt kellőképpen. Később Palin megenyhült, és Mary Ellen Emmons tovább dolgozhatott szeretett könyvtárában. És ideszúrnám még azt is, hogy állítólag, amit az előző mondatok mindegyikébe beilleszthetünk a megfelelő helyen.
Szóval a könyvtárosoknak odaát ennyi kellett, hogy bepöccenjenek. Azt nem állítom, hogy McCain majd pont a könyvtárosok miatt veszít, ha veszít, azt se, hogy a fentiek úgy történtek, ahogy leírtam, de akár így, akár úgy: tetszik ez az összetartás.
Vélemény, hozzászólás?