Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

„…nem létezhetnek mai formájukban”

Szerintem nem kellett a sorok között olvasni, hogy kitűnjön: a webkettő konferencián nem temetik a könyvtárakat, dehogy. Éppen csak arról van (volt) szó, hogy a hagyományos értelemben vett könyvtár ma már korszerűtlen. Mert a változásokhoz a könyvtáraknak és a könyvtárosoknak is alkalmazkodni kell, különben elvesznek a süllyesztőben. És, lássuk be, egyet kell értenünk.
De ezzel nekünk nem mondtak újat a konferencián, szerencsére:)

„Az emberek ma már teljesen másképp kommunikálnak, mint alig néhány évtizeddel ezelőtt, így természetes, hogy teljesen más közösségek is jönnek létre. A közösségek létrejötte szükségszerű, míg a többi következmény az már esetleges, mindegy, mit csinálnak.” – mit léptünk erre mi? Például megcsináltuk a könyvtári blogot (igen, ahol én most picit vitatkozok a kollégámmal), a gyermekkönyvtár oldalát, ezzel nyitottunk egy más közösség felé (miközben azt a közösséget sem hagytuk cserben, akinek face to face van szüksége a könyvtárra), ugyanígy működik az IM (valós idejű tájákoztatás) msn és skype formájában, de eközben heti 47 órában nyitva vagyunk a „hagyományos” olvasók számára is.

„A probléma pedig már régóta szem előtt van: a web kettő előtt jóval, közel 50 éve Douglas Engelbart azt mondta, hogy az emberiség számára nem az a feladat, hogy újabb tudást állítson elő, hanem hogy a mások által létrehozott tudást kereshetővé tegye. Lássuk be, komoly információ túltermelésben szenvedünk.” – a tudás kereshetővé tétele a könyvtáros szakma alapja. Ez a feltétele a releváns tájékoztatásnak. Nem csoda, ha az interneten kutató olvasó a végén mégis beszalad a könyvtárba, vagy fellép az msn-re és a könyvtárost kérdezi. Hiszen mint a cikk is írja, a keresőbe így-úgy beírt kérdésre több ezres-százezres találat jelenik meg, ami riasztó. A keresés többnyire már a kérdés beírásakor vesztésre ítélt, mert már a keresőkérdés megfogalmazása zsákutcába vezet. Viszont a könyvtárosnak, aki információt osztályoz, feltár, annak ez kevésbé okoz gondot. És nem is beszéltünk még az adatbázisokról. Ezek többnyire nincsenek „szem előtt”, tudni kell ezekről és tudni kell keresni bennük. Ezen kívül a könyvtárosok maguk is állítanak elő elsődleges információt: gondoljunk csak a saját, OKKA néven működő adatbázisunkra, amiben elsősorban a helyismereti információkat dolgozzuk fel, azaz tároljuk, rendszerezzük és visszakereshetővé tesszük.
„Eddig a rendszerezést gépek nélkül végeztük: profi szakemberek meta adatbázisokban, intézményesült formában tették meg. Ezt nevezzük könyvtárnak. Az ETO fogalmi rendezés úgy tűnik eddig működött, a több tízezer kulcsszóra szinte mindent rá lehetett húzni és viszonylag hatékonyan meg is lehetett találni egy adott tartalmat. A laikusok fogyasztóból termelővé válásával viszont az információ mennyiség exponenciálisan nő, az egész kezd kicsúszni a könyvtárosok kezéből, teljesen kezelhetetlenné válik. … Ezt a hibát, hiányt pótolja automatikusan a ma webkettőnek nevezett közösségi organizmus … A szaktudás hiánya és a szubjektivitás miatt viszont a cimkézés sok helyen hibás és félrevezető: a könyvtárosoknak éppen ettől áll égnek a haja. A tömeg szerint viszont a rendszer kidobja a rossz megoldásokat, így mégis relevánssá válik.” – igen, kicsit az én hajam is égnek áll, például sosem tájékoztatok a wikipédiából. Viszont az ellen nincs kifogásom, hogy a gépeket megtanítsuk szöveget értelmezni.
„A közeljövőben ennek a fordulatnak köszönhetően a klasszikus könyvtárak bizonyára meg fognak szűnni, legalábbis Szakadát István szerint, és egy komoly szerkezeti paradigmaváltás fog bekövetkezni. A könyvtárosok bármennyire keservesen sírnak, a régi szép időknek vége. A mai könyvtárak pazarlóak és nem hatékonyak, archívumként már réges rég nem funkcionálnak jól. Ez mégsem azt jelenti, hogy a kukába kell őket dobni, hanem kicsit fel kell frissíteni a módszereiket.” – mondjuk azt nem értem, mit jelent, hogy a régi szép időknek vége, én ilyet sose tapasztaltam. A régi szép idők ugyanis például arról szóltak, hogy gyártani kellett írógéppel a katalóguscédulákat, később hirtelen transzliterálni kellett tömegével, javítófestékkel, írógéppel, hát ehhez képest a mai állapot nekem a kánaán:D A pazarlást és a nem hatékony működést úgy értelmezem, hogy a „tárolókönyvtárak” pazarolnak: a könyvtár nem attól könyvtár, hogy tömegével sorakoznak a polcon az olvasatlan művek. A hatékonyság pedig a kihasználtságot jelenti: pénzbe kerül a könyvtár fenntartása, hát akkor váljon a közösség hasznára, valóban.

A fejlődés fejlesztés nélkül nehezen vagy sehogyan sem megy (hiába a megfelelő humán erőforrás, a finanszírozásnak is meg kell lenni), és ahhoz nem kell gazdasági szakembernek lenni, hogy tudjuk, befektetés nélkül nincs haszon. De ez már egy másik, hosszú történet lenne…

Ja, és arról, hogy a …könyvtáraknak befellegzett , az csak egy cím. Mit meg nem tesz az ember néhány plusz kattintásért:)