Olvasóköri beszámoló

Csak azok kedvéért, akik még gondolkodnak a belépésen, ismételjük el, hogy a „Nyugdíjas pedagógusok Justh Zsigmond olvasóköre” nyitott, a részvételhez nem kell sem nyugdíjasnak, sem pedagógusnak lenned – a lényeg: nyitott és befogadó legyél a világra, – és nem árt, ha szereted a könyveket, ha szívesen megosztod gondolataidat másokkal. Tagsági díj nincs, a könyvtári tagságot örömmel vesszük. A kör havonta, minden hónap második szerdáján a városi könyvtárban tartja összejövetelét.  A második találkozón november 14-én két programra került sor. Justh Zsigmond életpályájának bemutatására és a magyar nyelv napjáról való megemlékezésre.

Vetésiné Petrányi Erzsébet tanárnő a kör névadójának, Justh Zsigmondnak (1863-1894) alakját úgy idézte fel, hogy szinte közöttünk éreztük a tehetséges írót, a nagy műveltségű világpolgárt, aki azonban Pusztaszentetornyán, parasztjai között is otthon érzi magát. De nemcsak részese, alakítója is akar lenni saját korának. Úgy látja, a parasztságban olyan erő, tehetség szunnyad, amelynek kibontakozását segítenie kell az arisztokráciának. Így jut el oda, hogy az 1890-1894 közötti években megszervezi parasztszínházát, amelynek sem korábbi előzménye sem folytatása nem lesz a magyar színháztörténetben. Sok érdekes részletet hallhattunk a színészekről – akik a hétköznapokban kemény paraszti életet élnek, de ha a színpadra lépnek, csodás tehetséggel, átéléssel játsszák el szerepeiket. A műsor sem akármilyen! Szophoklész, Plautus, Shakespeare, Moliere – és maga Justh is ír néhány jelenetet.

Mindössze harmincegy éves Justh, amikor a tüdőbetegség elragadja. Mi lett szellemi örökségének, a 19 holdas parkban álló Justh-majori kastélynak a sorsa? Hosszú ideig méltatlan feledés, enyészet. A kastélynak ma már nyomait sem lelhetjük. De Gádoroson a Justh-családnak méltó sírhelyet állít az utókor, és Justh Zsigmond életműve is egyre ismertebb, és kegyelettel őrzi emlékét több közintézmény – így az orosházi könyvtár és olvasókörünk is, amely Justh Zsigmond nevét viseli.

A magyar nyelv közel 3000 éve önálló nyelv, államiságunk is ezer évben mérhető, azonban a magyar nyelv – a latin helyett – csak 1844. november 13-a óta államnyelv. 2011-ben pedig úgy határozott a magyar országgyűlés, hogy erre az eseményre emlékezve a magyar nyelv napja legyen november 13.

Az olvasókörben Bozó Klára tanárnő egy szellemi totóval és hozzá kapcsolódó prezentációval idézte fel nyelvünk történetét, kiemelkedő személyiségeit, a kisebbségi magyarság helyzetét, a mai nyelvművelés helyzetét.

13-+1 találatos eredmény nem született – de reméljük, ha nem is egy totó főnyereményt megközelítő anyagi gyarapodással– de élményekben gazdagodva telt el ez a délután, és a december 12-i következő találkozón is legalább ennyien leszünk!

Prezentáció:

Fotók az olvasókörről (további képekért kattints a képre!):

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük