Olvasunk még …
Olvasni nagyon jó, de ezt nem azért mondom, mert könyvtáros vagyok, sőt sokkal előbb szerettem olvasni, mint eldöntöttem volna, hogy mi leszek ha nagy leszek.
Egy ideje „diszkriminálom” a férfi írókat, mert kifejezetten élvezem, hogy ismert és kevésbé ismert női szerzők jelennek meg a könyvpiacon.
(Kamaszlányként a csíkos és pöttyös könyvek lányregényei szóltak a lányok érzéseiről, arról, miként élik meg a különböző élethelyzeteket, bár utólag visszatekintve tele voltak a férfi-női szerepek sztereotípiáival, a klasszikus apa-olvas-anya-főz modell ábrázolásával.)
Később pedig már szinte csak férfi írók műveit olvastam, az általuk megformált nők hordozták a férfiak elképzeléseit, ismereteit a nőkről, a nőiségről. De most végre nők írnak a nőkről (szeretném hinni, hogy nem csak nőknek). Élvezem.
Néhány legutóbb olvasott könyv: F. Várkonyi Zsuzsától a Férfiidők lányregénye ; Anna Gavalda Szerettem őt c. kisregénye ; és az Éjszakai állatkert c. antológia. Nem irodalomkritikus olvasóként értékelve olvasmányos és bensőséges könyvek. Olyan ismerősek a szereplők, rá- és felismerősek a szituációk, kimondásra kerül sok olyan, belül talán már megfogalmazódott, de még ki nem mondott gondolat.
Sajnos a mi könyvtárunkban nem találhatók meg, nálunk ne keressék az olvasók.
Vélemény, hozzászólás?