Puszibolt volt

Valahol valamikor valakitől olvastam valamit Cserna-Szabó András Puszibolt című regényéről, és miután ez a valaki emlékeim szerint valami jót írt a kötetről, ráadásul a könyv belefért a nadrágom oldalzsebébe (ez lett mára az egyik legfontosabb szempont a könyvválasztásaim során, talán mindegy is, hogy miért, de azt azért hozzátenném, ha már itt tartunk, hogy a könyvtárak katalógusaiban egyébként a méretre vonatkozólag is kapunk információkat), örömmel kaptam le a polc tetejéről a könyvtárban, és vittem haza.

Aztán beleolvasva néhány netes kritikába, majd magába a könyvbe, nem is titkolt csalódottsággal jutottam arra a teljesen téves megállapításra, hogy ez túl elvont, valamint hogy a könyvet valójában Esterházy Péter írta, amit Cserna-Szabó talán kifejezett dicséretnek venne, de én nem feltétlenül annak szántam. Aztán amikor már ténylegesen is olvastam a Pusziboltot, inkább Spirót véltem felfedezni a sorok mögött, ami azt is jelenti, hogy megszoktam és megszerettem a könyv szórakoztató stílusát, mi több, élveztem az olvasást.

Hát igen, a Puszibolt novellái külön is élvezetesek, de aki van abban a szerencsés helyzetben, hogy egyszerre el tudja olvasni az egész könyvet, az egy regényt kap érte cserébe (ha meg nem így van, és ez nem regény, akkor majd valaki úgyis rám szól egy kommentben, én meg titokban, csendben, a könyvtár egyik félreeső gépén duzzogva javítok majd). A szereplők ugyanazok, sokan vannak, feltűnnek itt-ott, aztán eltűnnek, nagy az Isten állatkertje. Cserna-Szabó elvont, de úgy csinálja, hogy mégis populáris, ebben az érzésben biztos közrejátszik az is, hogy eszméletlen jó humora van. Amikor például Krizantém Ádám (amúgy könyvtáros) vacillál a különféle öngyilkossági nemek között, az amilyen bizarr, legalább olyan szellemes is, de nem csak itt fog hangosan felröhögni a gyanútlan olvasó, hanem – ha addig nem is, de itt tuti: – a zárófejezetben is, ahol egyébként ráadásul kicsit összeáll a kép.

Nincs az a pénz (egyébként van), amiért erre a könyvre azt mondanám, hogy kedvenc, de az biztos, hogy élvezetes, vicces, szokatlan, és hogy jó szívvel fogom ajánlani mindenkinek, aki csak egy kicsit is érdeklődik a kortárs magyar szépirodalom iránt.

A könyvtárunkból egy példányban kölcsönözhető, vidd haza, amíg teheted.

Puszibolt / Cserna-Szabó András. – Bp. : Magvető, [2008]. – 261 p.

június 23, 2010

  • Anno én is írtam róla a blogomon, de visszagondolva nekem a szórakoztató mivoltán kívüli pluszt nem igazán adott.
    Azonban a Mátyás-ponyva c. kiadványban messze Cserna-Szabó novellája a legjobb (és legviccesebb), azok közül, amiket eddig olvastam a kötetből.

  • később lehet, hogy már nekem is csak ennyi marad, de most még elég élénken él az egész könyv bennem. tetszett, na- :)

  • Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük