Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

Rém hangosan és irtó közel

Nehéz ügy, nem mondom. A Rém hangosan és irtó közel egy egészen rendkívüli, és rendkívüli jó könyv, de kicsit ellentmond blogunk könyvajánló rovata meg nem írt szabálygyűjteményének, miszerint könnyed, vidám, olvasmányos könyveket ajánlunk az olvasóinknak. Foer munkája helyenként egyébként humoros, de azért még messze nem állítanám, hogy ez a fő jellemzője ennek a zseniális regénynek.

„Torokszorító, szívszorító, vicces és őszinte, végtelenül szomorú és mély nyomokat hagyó”, írtam a Molyon röviddel a könyv kiolvasását követően, és hát mégis, kinek kell manapság egy olyan regény, ami szomorú, ráadásul úgy lett megírva, hogy a szokványos értelemben vett happy end-nek még csak a legcsekélyebb esélyei sincsenek meg. Válság van, tudod, meg pesszimizmus a köbön. Ami mégis a könyv mellett szól – persze egyáltalán kell-e még másnak is szólnia a könyv mellett azon túl, hogy egyszerűen nagyon jó? – az az életbe vetett hit, ami így leírva szánalmasan üres frázis, de ha egy nyolcéves srác mutat neked példát erre, kicsit talán másképp viszonyulsz hozzá.

A könyv főhőse a nyolcéves Oscar, az egyik legszerethetőbb, legintelligensebb és legboldogtalanabb nyolcéves, akivel olvasmányaim során valaha is összefutottam. Persze nem volt ő mindig ilyen, mármint boldogtalan, ám 2001. szeptember 11-én, amikor váratlanul mindenkit hazaküldenek a suliból, és ő otthon az üzenetrögzítőn öt üzenetet talál a World Trade Centerben rekedt apjától, majd a telefon ismét megcsörren, valami örökre megváltozik. Oscar egyetlen kapaszkodója egy kulcs, melyről senki, semmit sem tud.

A könyv azonban nem csupán a tragédia feldolgozhatatlanságának nyilvánvaló voltáról szól, de egy másik idősíkon (egyébként néhol roppant nehezen követhető módon) a nagyszülők kissé abszurd, ám nem kevésbé gyászos történetét is felvázolja. Nehezen követhetően, de elképesztően eredeti módon – csak lapozz bele egyszer -, nekem nagyon tetszenek az efféle szokatlan megoldások, viszont hogy a nyomdában vajon mit szólhattak, amikor először meglátták a terveket, hát elképzelni sem nagyon tudom.

Oscar kicsit hasonlít A fehér király főszereplőjére, de lehet, hogy csak nekem, és csak azért, mert mindkét könyv nagyon megfogott.

Rém hangosan és irtó közel / Jonathan Safran Foer. – [Bp.] : Cartafilus Kiadó, cop. 2009. – 385 p.

Ja, és persze hála és köszönet Csend zenészének ezért a bejegyzéséért, ami nélkül egy nagy könyvélménnyel lennék szegényebb. Háromszoros hurrá a webkettőnek!