Requiem a nagy 8-asért
Hangsúlyozottan nem életrajzi kötet, mégis minden benne van, amit a „vargazoliról” tudni érdemes: hogy milyen volt mint focista, milyen volt, mint ember, miért maradt kint Mexikóban, miért nem szerette a Flórit, őt miért utálták olyan sokan, miért tartották világklasszisnak itthon és szerte a világban egyaránt, miért nem lett mégsem bérelt helye a válogatottban, miért nem tudta befutni az előre megjósolható fényes karriert, miért keveredett bundabotrányba, miért lett hős Skóciában, és miért lett kispados az Ajaxnál, miért vállalt edzői feladatot a Fradinál, miért bukott meg, és aztán egy-két vidéki kitérőt követően miért fordított végérvényesen hátat a magyar labdarúgásnak.
Noha Lakat T. Károly – aki a valaha élt legjobb sportújságírója kis hazánknak, lásd az Apám regényét – bevalottan szerelmes volt Varga játékába, mi több, baráti szálak is fűzték hozzá, mégis képes volt rá, hogy őszintén írjon az egyik legnagyobb focizsenink kevésbé előnyös tulajdonságairól is. Mindeközben oly szenvedéllyel ír a Fradiról és a fradizmusról, hogy már-már én is zöldebben látom a világot. Kár, hogy a 60-as évek és a jelen Ferencvárosa között épp akkora távolság van, mint a két korszak magyar labdarúgásának színvonala között (sőt, tartok tőle, hogy még nagyobb is).
A Requiem a nagy 8-asért szomorú, de igazán szép focikönyv, melynek külön érdekessége, hogy az egyes fejezetek elején kortárs magyar írók vallanak az ő Varga Zolijukról. Nagy kár, hogy Varga Zoli mindezt már nem érhette meg.
„Varga, a fiatal összekötő”
Vélemény, hozzászólás?