Részlet az új Léna-könyvből. 1.
Csak itt, csak nektek, ahogy megígértük. Következzék egy részlet a szeptemberben megjelenő Az úttörőtábortól a pekingi kacsáig című könyvből, melynek szerzője Lénárt Léna Ferenc. Még egy-két részlettel jövünk majd a könyvbemutató előtt. Annyit elárulhatok: nagyon nehéz választani.
A helyszín ezúttal Moldávia…
A Magazin Mixt a kocsma és a bolt fuzionálása leheletfinom moldvai fílinggel. Lassan benyitottam a nyikorgó ajtón, de nem kellett a szemem eltakarni a hirtelen kivágódó, vakító fénytől, mert kb. 20-as energiatakarékos égő himbálózott a pult felett. Olyan volt a fényereje, hogy egy vastagabb gyertyát magázott volna. A szemet nyugtató félhomályban 3 ember sziluettjét véltem felfedezni. A sarokban egy idősebb hölgy üldögélt, arca Joplinra emlékeztetett 90 éves korában. A ráncokat nem a Nivea hiánya okozta. A két férfi pedig valamelyik Menzel-film szökött statisztája volt. Pár másodpercig méricskéltek, mert szerintem ilyen látványban utoljára 1960-ban volt részük, a május elsejei felvonuláskor. Én léptem először, mindenkinek rendeltem egy kanyart, mert tudtam, hogy nem Jack Daniel’st fognak inni. Életre szóló barátságot kötöttünk, akkor már tudtam, hogy lesz helyünk. Egy kortalannak tűnő öreg hölgy lett a szállásadónk, aki az egyik bent lévő férfi anyja volt. Jó, hogy a sötétben nem láttuk a házat, de a belsejéből lehetett következtetni a külsejére. A néninél fűtés sem volt, de más se nagyon. Elővettük a felső kategóriás gasztronómia tasakos levesét, volt bőven, vettem 300 darabot. Ez azért jó, mert ha szereted az Újházi-tyúkhúslevest, akkor szeretsz mindent, mert azt a büdös életben nem mondod meg, mit eszel, csak ha elolvasod. A néninek jócskán főztünk bele tésztát, hogy bírja majd a holnapi Mixttúrát. Pista a földön aludt, én bevállaltam az ágyat, vesztemre. A nyakamtól az ágyékomig U alakban meghajlott a testem. Ennyi erővel aludhattam volna üstben is. Hajnalban Pista szólt, hogy hallom-e azt a kopogást az ajtó mellett. Megoldottuk a rejtélyt, egy lámpával. Éjszaka esőt kaptunk, és a néni lavórba gyűjtötte a vizet, az kopogott. Még ezt is tudom überelni a vécével. Pistát reggel figyelmeztettem, hogy léghűtéses a vécé, kabrióra volt összeácsolva, mert teteje az nem volt, viszont hívhatjuk nyugodtan a látványt toalettnek is, mert meg volt hajolva 45 fokos szögben. Két évet el kellett volna töltenem a fővárosi nagycirkuszban, hogy biztonságosan tudjak egyensúlyozni az ülőkén. Az ezen való budizást nyugodtan közvetíthetné a tévé, mert akkora mutatvány. Summa summarum, kezdenek az események kalandossá válni.