Találkoztunk a könyvtárban
Mit is lehetne elmondani egy olyan könyvtári rendezvényről, ami délelőtt 11-kor kezdődik, és a vendégek másnap hajnalban, 4 óra után kezdenek el szedelődzködni? Talán semmit, azon túl, hogy hihetetlenül jó volt, és még ilyet, még ilyet, még ilyet. Természetesen a hétvégi Veszíts el találkozóról beszélünk.
A délelőtti könyves blogger randevúra mindenki eljött, aki ígérte, a kerekasztal-beszélgetésnek több mint húsz aktív szereplője volt. A résztvevők között egyébként több olyan könyvrajongó is akadt, akinek, mint kiderült, valójában nincs is blogja, csupán nem akarta kihagyni a lehetőséget, hogy találkozzon az érkezésüket biztosra jelző bloggerekkel. A közös nevező természetesen a moly.hu volt, ahol egyébként a szervezés döntő része is zajlott. Nyilván elég speciális volt ez a rendezvény ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le belőle, de azért mégis újra felhívnám rá a figyelmet: a könyvtárban zajló eseményt nagy részben egy közösségi oldalon keresztül szerveztük meg, miközben a felvezető játéknak a blog adott teret. Még akkor is, ha könyves közösségi oldalról beszélünk, még akkor is, ha saját blogról, még akkor is, ha speciális rendezvény… azért ez elmond valamit a (könyvtári) világban zajló változásokról.
Na de visszatérve a szombat délelőttre, a nagy létszámmal csupán egyetlen probléma volt: két óra is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy mindent megbeszélhessünk. Az előre megadott öt témából a legtöbb időt az olvasásnak szenteltük, igaz, már itt is érintettünk szinte minden más témát is. Érdemes lesz újranézni majd a beszélgetésről készült videofelvételt – amire eddig még nekünk sem volt lehetőség, ám ha úgy alakul, és lesz rá igény, valamilyen formában megosztjuk majd az érdeklődőkkel – de így, csupán az emlékezetre hagyatkozva is állíthatom: az olvasási kedv csökkenéséért a legtöbben az oktatási rendszerünket okolták. Nem is a pedagógusokat, hanem az elveket, pl.: miért az a kötelező, ami? Nagy mázli volt, hogy eljött hozzánk Szakmári Klári is, aki iskolai könyvtárosból rögtön magyar tanárrá változott (tehette, hiszen gyakorló pedagógus, a magyartanárok országos egyesületének a tagja is), és segített kicsit megismerni a másik oldal véleményét is. Azt azonban ő is megerősítette: valamit változtatni kell. Tanulságos volt az is – egyben jó példa arra, hogy ne csak az iskolákban keressük a probléma gyökerét – amikor az egyik résztvevő, Veron arra kérte a jelenlévőket, hogy tegye fel a kezét az, akinek olvastak mesét gyermekkorában. A bevallottan szenvedélyes könyvrajongók között szinte senki sem akadt, akinek ne lett volna a magasban a keze, ezzel is bizonyítva, mennyire fontos lehet a szülői példa.
A délutáni közös könyvelhagyást és kocsmázást forró csokizást követően kezdődtek a közönségtalálkozók. Elsőként Görgey Etelkával (azaz Raana Raas-szal) beszélgetett Papp Klaudia, és aki úgy ült le megnézni a beszélgetést, hogy korábban nem hallott még Etáról, valószínűleg úgy állt fel egy szűk órával később, hogy csak el kellene olvasni a Csodaidőket. Eta piszok nagy életkedvvel, vidámsággal és őszinteséggel válaszolt a kérdésekre, és talán még a legnagyobb rajongóknak is tudott újat mondani.
Az utolsó hivatalos program két remek író, Rácz Zsuzsa és Závada Pál kötetlen beszélgetése volt, akik könyveket ajánlottak (Zsuzsa női írókra hívta fel a figyelmet, Závada a német kedvencek mellett Darvasit említette), Facebookról meséltek (Rácz Zsuzsa tudatosan használja, Závada egyelőre marad „arisztokratikus„), kedvesek voltak (bár Závada kritizált is, történetesen épp minket, de alighanem joggal), bepillantást engedtek a magánéletükbe (az egyik borozik, a másik borozna), meséltek a könyves blogokhoz fűzőfő viszonyukról (RZs már olvassa, ZP most kért linkeket), és a könyvtárakról (Zsuzsa sajátot épít, Pali meg használja), szóval tényleg nagyon jó fejek voltak. Itt a MÁV menetrend szabott határt a beszélgetésnek, ami kár, mert a másfél óra pillanatok alatt elrepült.
Az ezt követő könyves blogger buli már a közösségépítést volt hivatott szolgálni. Volt csocsó- és activity bajnokság, karaoke-party óriási egyéni teljesítményekkel, illetve kisorsoltuk a Partvonal Kiadó által felajánlott nyereménykönyveket (nyertes: Bridge). Egyértelműen kiderült amit úgyis tudtunk: a virtuális tér – legyen az bármilyen klassz is – nem pótolhatja a személyes kapcsolatokat, arra viszont nagyon jó, hogy megalapozza azokat. Hogy a molyok mennyire jó arcok, azt talán maguk sem sejtették szombat estig. A visszajelzésekből okunk van azt remélni, hogy senki sem bánta meg az esetenként több száz kilométeres és sokórányi utazást. Ezt abból is sejteni lehetett, hogy a bloggerek zöme azt a maradék kis hajnali időt is átdumálta, ami a busz- és vonatindulásig esetleg átaludhatott volna.
Kedves bloggerek, kedves írók, kedves vendégek, köszi, hogy itt voltatok!
Az általunk készített fotókból egy halom felkerült netes galériánkba, csak klikkeljetek ide: http://picasaweb.google.hu/justhvk/VeszitsElEgyKonyvetTalalkozo#