Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

Utas, holdvilág, míg világ a világ

Na kérem, sikerült megkomolyodni, az elmúlt napokban nem mesekönyvet olvastam. Regényt, olyat, amire a Nagy Könyvben figyeltem fel, ti. meglepően (nyilván: nekem meglepően) sokan ajánlották. 

És ha van erőm elrugaszkodni attól a kétségtelenül kellemetlen ténytől, hogy ehhez bizony zokni a műveltségem, azt mondom, nagyon jó regény az Utas és holdvilág. Van egy csomó művészettörténeti utalás, amit Szerb Antal magától értetődő természetességgel említ, pedig valószínűleg már akkor sem mindenki tudta, most épp miről beszél, na, ezek a részek voltak bántóan ködösek, amúgy viszont…  

Amiért szerettem a regényt, – és ez nagyon szubjektív megközelítés, vállalom – hogy egyáltalán nem olyan unalmas, mint néhány kortárs alkotás (1937-ben jelent meg a regény). A történetet nem írom le, ha valakit érdekelne, hát olvassa el, nem hosszú könyv, amúgy meg ezen az oldalon nagyon jó ismertetőt találtam, jobbat, ha megszakadnék se tudnék írni.

Lélektani regény, de ettől sem kell megijedni, így is mozgalmas, érdekes, értékes olvasmány, teli fordulatokkal. Ami leginkább megragadott, az az Ulpius-ház hangulata. (apropó, tudta valaki, hogy a kiadó innen kölcsönözte a nevét?) Kicsit úgy éreztem, ismerem ezt a testvérpárt, de azóta sem tudom beazonosítani őket. 

Mindegy, kedveltem a főhőst is, nagyon. Bizony együtt éreztem Mihállyal, és nem, nem azért, mert lelépett a nászútján az asszony mellől. Ő az az elvont figura, aki simán lehetne egy könyvtárba járó olvasónk is Orosházán. Néha órákig gubbasztana egy eldugott polc mellett egy Homérosz-kötettel kezében, máskor sosem kölcsönzött könyvekkel ballagna haza, kedves kolléganőm pedig nyilván őt is megemlítené blogjában, mint jelenséget. :) 

És alighanem várnám, hogy néha hozzám is benézzen, és meséljen az Ulpius-házról, és elvárnám, igen, jó lenne, ha néha engem is magával rángatna oda. 

Ja, a befejező mondat meg klasszikus, ide is illesztem, tessék: „És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.” Milyen igaz. 

Szóval felfedeztem magamnak egy magyar írót. Úgy hívják, Szerb Antal.