A kórus aranya – Újabb kiváló minősítést szerzett a Kodály Zoltán Gyermekkórus

Először 1967-ben utaztak külföldre, ekkor Csehszlovákia és Lengyelország volt az úti cél. 1982-ben Finnországban vendégszerepeltek, hat évvel később 1988-ban pedig Wales egyik kisvárosában Llangollenben csillogtatták meg tudásukat. A várnai nemzetközi versenyről 1989-ben harmadik helyezést hoztak el, 1991-ben pedig nagy kihívásként előadták Pergolesi több mint negyven perces Stabat Materét. Az evangélikus templomban ekkor nem kisebb művész ült az orgonánál, mint Zászkaliczky Tamás. A kórus 1993-ban Orosháza Városért kitüntetést kapott. 2000-ben közreműködtek Szokolay Sándor „Jobbítsd a nemzetöt!” című – kifejezetten Orosháza számára komponált – kamara-kantátájának ősbemutatóján.[1]
A felsorolás éppen annyira nem teljes körű, mint amilyen könnyen és hosszasan lehetne folytatni a sort a kórus igen gazdag és színvonalas tevékenységéről. Talán nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, ebbe a sorba illeszkedik a Kodály Zoltán Gyermekkórus legutóbbi békéscsabai fellépése is, ahol az „Éneklő Ifjúság” Békés megyei minősítő hangversenyen vettek részt. Erről is beszélgettünk Dávidné Bartha Szilviával a Vörösmarty Mihály Általános Iskola pedagógusával.

2017_majus-3_eneklo-ifjusag_porneki-attila_facebookrol_02

A Kodály kórus az „Éneklő Ifjúság” Békés megyei minősítőn – Békéscsaba, 2017. május 3. – 1. kép Forrás: Pörneki Attila Facebook oldala

Törköly József: – A kórus a korábbi években is rendszeresen részt vett az „Éneklő Ifjúság” rendezvényein. Mielőtt erről beszélnénk, kérlek, mondj néhány szót az énekkar közelmúltbeli életéről!

Dávidné Bartha Szilvia: – Valóban, a kórus – ha tehette – az elmúlt években is nevezett az Éneklő Ifjúság minősítőkre. Emellett a korábbi évek gyakorlatának megfelelően folyamatosan szerepet vállaltunk iskolánk és a város zenei életében. A hagyományosnak nevezhető karácsonyi koncert mellett a Vörösmarty iskola év végi, évzáró koncertje jelenti az állandó szerepléseket. Ezen kívül időnként felkérést kapunk a várostól, illetve vállalatoktól is. Felléptünk többek között banki évadzáró vacsorán, énekeltünk az üveggyárban a kanadai nagykövet előtt – aki mellesleg azt hitte, hogy a gyerekek francia nyelvet is tanulnak, mert a Kóristák című filmből franciául énekeltünk betétdalokat, s ezek szerint tökéletes lehetett a kiejtésünk – de városalapítási ünnepségen vagy alakuló testületi ülésen is szerepeltünk.
Fontos elmondani, hogy múlt év ősze óta Pörneki Attila a kórus vezetője, s az ő munkáját segítjük ketten Makó Ildikó tanárnővel. Kiválóan tudunk együtt dolgozni, Attila ragaszkodik hozzánk, s igényli a munkánkat, hisz egy ekkora kórus vezetése egyáltalában nem egyemberes feladat. Az Éneklő Ifjúság idei megmérettetésén való részvételünk is Attilának köszönhető, ő járt utána a lehetőségnek és derítette ki a részleteket, hogyan, milyen feltételekkel lehet nevezni a versenyre.

T. J. – Hány kórus lépett fel a minősítőn?

D. B. Sz. – Az idei eseményre május 3-án Békéscsabán a Csabagyöngye Kulturális Központ rendezésében került sor a KÓTA felhívására. A mezőnyben kilenc énekkar – mintegy négyszáz gyermek – produkcióját értékelte a zsűri.

2017_majus-3_eneklo-ifjusag_porneki-attila_facebookrol

A Kodály kórus az „Éneklő Ifjúság” Békés megyei minősítőn – Békéscsaba, 2017. május 3. – 2. kép Forrás: Pörneki Attila Facebook oldala

T. J. – Milyen műsorral lépett fel a kórus?

D. B. Sz. – Händel Júdás Makkabeusából énekeltük a Halleluja kánont, ezzel vonultunk fel a színpadra, a valódi műsort azonban Kodály Nagyszalontai köszöntőjével kezdtük. Ezt követte Rameau Ó, éj című műve, és Schein Ti édes május fények című madrigálja. Aztán a Kodály-tanítvány Veress Sándor művét a Kitrákotty-mesét énekeltük el. Ez volt a koncert legnehezebb darabja, emiatt mindenki izgult, ám végül igen jól sikerült a darab előadása, viszont én majdnem elrontottam Szénási Anikó zongorakíséretét, mert a darabnak olyan bonyolult még a kottája is, hogy elvesztettem a mezzót! Műsorunk végén Kodály Kállai kettőséből énekeltük a Felülről fúj az őszi szél és a Kincsem, komámasszony kezdetű részeket.

T. J. – Idén Kodály Zoltán születésének 135., halálának 50. évfordulóját ünnepeljük. Gondolom, nem véletlen kerültek be a műsorba a zeneszerző darabjai.

D. B. Sz. – Így van. A szervezők részéről kifejezetten ajánlás volt, hogy lehetőség szerint Kodály- darab, vagy Kodály-tanítvány alkotása szerepeljen a műsorban. Ezért választottuk Kodály művei mellett Veress Sándor – Kodály-tanítvány – Kitrákotty-meséjét is a repertoárba.

T. J. – A sajtóban már olvasható volt, de mondjuk el mi is itt, a Kodály kórus kiváló eredménnyel tért haza.

D. B. Sz. – Igen, „A” minősítést kaptunk Arany diplomával, valamint Elismerő oklevelet a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségétől a magyar népdalfeldolgozások virtuóz előadásáért.

T. J. – Hogy érezték magukat a gyerekek, milyen élményekkel tértek haza?

D. B. Sz. – Mindenki nagyon fel volt dobva, ugyanakkor a gyerekek maximálisan betartottak minden utasítást, tehát megvolt a kellő fegyelem is. De egy 88 tagú kórusnál azt hiszem, ez másképp nem is megy! Egy kellemes nap volt mindannyiunk számára, jó volt a gyerekekkel együtt lenni ezen a rendezvényen. Maga a minősítő egyébként jól megszervezett, színvonalas találkozó volt, a rendezvény utolsó mondataiból, illetve a zsűri szavaiból úgy tűnt, jövőre is a Csabagyöngye fogja megrendezni az eseményt.

T. J. – Hogyan tovább?

D. B. Sz. – Úgy gondolom, a sikeres fellépés azt mutatja, az elmúlt hónapok kissé zavaros és bizonytalan időszaka ellenére a kórus jól működik. Az új vezetőt Pörneki Attila személyében a gyerekek teljesen elfogadták, jól tudnak vele dolgozni. Attila azzal a feltétellel vállalta a munkát, ha számíthat Ildikó és az én segítségemre a szólamok betanításában és gyakoroltatásában. Zenei ízlésünk, értékítéleteink, elvárásaink nagyban megegyeznek, s ez elősegíti együttműködésünket. Attila vezetésével tehát folytatjuk a megkezdett munkát, s bízunk benne, a közönség is minél előbb láthat bennünket.

T. J. Sok sikert kívánunk a folytatáshoz!

[1] Pörneki Attila: Az orosházi Kodály Zoltán Gyermekkórus – Szakdolgozat, 2009

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük