Éjszaka a múzeumban
Nézőpont kérdése, hogy melyik intézmény van jelenleg a legnehezebb helyzetben Orosházán, de maradjunk annyiban, hogy a múzeum és a könyvtár egyenlő erőkkel vetette magát e nemtelen küzdelembe. Most ugye úgy néz ki, hogy összeintegrálódunk, vagy ilyesmi, és még hozzánk is csapnak ezt-azt, aki/ami útba esik. Ilyesformán – ha két falábú összefut, jó eséllyel nem röhögik ki egymást még Magyarországon se – különös szimpátiával figyeljük a múzeum rendezvényeit, hátha összejön nekik valamit. Ez a post azonban mégsem abból az indíttatásból íródott, hogy fényezzük a múzeumi kollégákat; nem, a tegnapi Múzeumok éjszakáján tényleg hihetetlen jó programot szerveztek.
Nem írom le részletesen az eseményeket, mert felére sem emlékszem már – diktafon vagy jegyzetfüzet nélkül elveszett ember lettem – de mégis meg kell említeni az ötletes vetélkedőt, ami egy kiadós sétával lett egybekötve, és az én „csapatom” nem került be az első öt helyezett közé (egyébként tizennyolc csapat indult, nem kevés, sőt). Aztán szólni kell a zenekarról, tök jó volt, a vörösborról, dettó, az éjféli tűzugrálásról, ugyancsak, és persze az éjjeli múzeumlátogatásról, éljen. Közben azt figyeltem, hogy milyen sok fiatalt sikerült megszólítaniuk a programmal (az egyik, amit valahogy feltétlenül és sürgősen el kéne lesni tőlük), és elcsodálkoztam, milyen flottul ment minden (a másik). Javítson ki valaki, ha tévednék, de tudtommal 4 szakember és egy technikai személyzet alkotja a múzeum kollektíváját, ám most még legalább tíz-tizenöt másik szervező is segített a rendezvény tökéletes lebonyolításában, akik – nem biztos, csak én úgy gondolom – a múzeum baráti köréből kerültek ki. Mert nekik olyan is van (a harmadik, amit le lehet utánozni).
Egyszóval gratulálok, és köszönöm a tegnap estét. Az Orosháza Fesztivál e programmal kezdődött. Nehéz lesz felülmúlni.
Köszönjük szépen, ezekért a visszajelzésekért (is) érdemes volt dolgozni… :-)
A Baráti Kör nevében:
Zs. P.