Ez kész!
Reggel posta, aztán sajtófigyelő, fénymásolás, szkennelés, nyomtatás, ezek töltik most ki munkaidőm nagy részét, illetve a KözPontban szerencsére sok netező is van. Csökkentett nyitva tartással (hétfő-péntek 13-17) várjuk az olvasókat, de még így is többen jönnek most, mint mondjuk júniusban. Szerencsére minderre van időm, mert túl vagyunk valamin végre.
A honosítás nem egy túlzottan bonyolult könyvtári munka. Adva van egy könyv, leltári számmal természetesen. Kell hozzá egy vonalkód, amit egy könnyen leolvasható helyre, az esetek többségében a legutolsó lapra felragasztasz. Utána az adatbázisban (nekünk a TextLib nevű fajta van, megszerettük, jó az) beviszed a leltári számot, hozzárendeled a vonalkódot, és a könyv címét. Ha az benne van az adatbázisban, dombon a tanya, kell még egy két információ, mint pl. bevitel dátuma és hogy konkrétan melyik állományba helyeztük el a dokumentumot, és már lehet is tárolni, kérem a következőt. Gond akkor van, ha a dokumentum nincs az adatbázisban (leginkább azért, mert a hatvanas évek előtt adták ki), ugyanis ilyenkor előbb a könyvet kell feldolgozni.
A honosítás tehát nem nehéz, inkább csak kilátástalan, pl. amikor a raktár kellős közepén tartasz, és már nem tudod, mit vittél be, azt meg végképp nem, mit kell még bevinned a gépbe. Ráadásul mi duplán megszívtuk az egészet, hiszen valamikor a kilencvenes évek közepén az elsők között kezdtünk hozzá a könyvek számítógépes honosításához, ám egy nyári betörés során lenyúlták a szervergépünket is, így kénytelenek voltunk mindent elölről kezdeni. Hajmeresztő, egyben hihetetlen, de így történt, tényleg.
Nos, amiért most itt nosztalgiázok, az egy óriási, bár kicsit megkésett hír: múlt-múlt szombaton végére értünk a raktári versek honosításának is, azaz a teljes állományunk benne van az adatbázisban. Hosszú évek óta megy már a gépi kölcsönzés, de végre nem kell a raktári könyveket még honosítani (avagy bevinni) az esetleges kölcsönzés előtt villámgyorsan, hiszen most már minden kész van. Arról nem is beszélve: katalógusunkban immár tényleg a teljes állományunkat böngészni tudjátok.
Persze a feldolgozó munka nem szűnik meg, remélhetőleg jönnek majd új könyvek folyamatosan, és elvétve honosításra is sor kerülhet. Mégis, egy postnyi ünneplést megér a dolog: évtizedes munka végére értünk.
„a teljes állományunk benne van az adatbázisban” huhh… egy kedves kvtrhasználó hívta fel rá a figyelmem, hogy azért ez így nem teljesen igaz… és tényleg, bakelitlemezeket még ne keressetek az online katalógusban.