Se Vucli, se Mucli
Kis kedvencem szerencséjére, ám az én bánatomra egyik sem ugrik elő a bokorból. Igen bánatomra, hiszen Malacka akkor a legaranyosabb, amikor a szörnyűségesen rémisztő rózsaszínű és lila elefántoktól retteg. :)
El kell fogadnom, ez van. A történet nem ugyanaz, ez a folytatás, a Micimackó visszatér. Nem Milne írta és nem Ernest H. Shepard illusztrálta, de miután befogadókészségem előítéletét teljesen legyőztem, beleszerettem. Micimackó még mindig imádja a mézet, a bogáncs-csipegető Füles még mindig mélabús, és Malacka … ő még mindig Malacka. Hiányoltam Ürgét, viszont Vilma, a vidra „helyettesíti”.
Tudom, hogy ez egy mesekönyv, és azt is, hogy én már nem vagyok gyerek, de ez nem napjaink futurisztikus, vértől-erőszaktól csöpögő meséje, ez a Micimackó, sőt annak is a folytatása! És bárki, bármilyen formában is írja meg a Százholdas Pagony lakóinak életét, én el fogom olvasni, mert tudom, hogy nem fogok csalódni mesésségében.
Vélemény, hozzászólás?