Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

Vámos meg a nők

Azért az elég gáz, hogy pár nappal a regény kiolvasása után már nem tudnám pontosan megmondani, miről is szól Vámos Miklós új könyve. Akkor is, ha ez engem minősít, akkor is, ha a regényt. Jó, az addig rendben, hogy csajokról, akik meg voltak a főhős Jánoskának, de tényleg ennyi? Aha, tényleg.

Pedig ám az Utazások Erotikában nem rossz olvasmány, szórakoztató, mint  a legtöbb Vámos-könyv, és sokkal szórakoztatóbb, mint  a legutóbbi könyvei (mint mondjuk a Sánta kutya vagy a Márkez meg én, melyeknek tartalmára aztán már tényleg abszolút nem emlékszem). A főhősnek tíz nője volt (hogy jobban értsd: nője, akivel szexelt is) az eddigi közel hatvan évében, és a történet a tíz nő köré épül fel, a jelenre folyton vissza-visszatérve. Az már csak egy abszolút lényegtelen, ilyenképp szerintem felejthető csavar is, hogy Jánoska Goethe-kutató. Rendben, minden hősnek kell, hogy legyen valami foglalkozása, Pelikán gátőr volt, Isaura meg rabszolga, de hogy Goethe-kutató… ennek én csak az árnyoldalát láttam a könyv olvasása során: csomó-csomó német szó (de legalább meg is magyarázza a jelentéseket, Vámos-Esterházy 1-0).

Vámos több most megjelent interjújában elmondta: eddig szándékosan kerülte a szex részleteit regényeiben, hát most szándékosan azt tette a középpontba. Bevallom, ezeknél a sikamlós jeleneteknél el is felejtettem, hogy Vámost olvasok, ami nyilván nagy örömet okoz a szerzőnek, aki a már említett interjúkban finoman jelezte is, a töke ki van azzal, hogy – nyilván tévés szereplései miatt – mindenki Vámos hangját hallja, miközben a regényeit olvassa. (Mondjuk valószínűleg én vagyok az utolsó, aki tanácsot adhatna neki írói fogások tekintetében, de szerintem sokat segítene ezen a problémán, ha nem egyes szám első személyben fogalmazna. Már ha ennyire zavarja.). Szóval Vámos erotikáról ír, de nem mint egy hirtelen megzakkant ötvenes rádiós műsorvezető, hanem állati kulturáltan, mondhatni, irodalmi stílusban. Közben meg vannak végre újra vicces jelenetek is, amiket az utóbbi években nagyon hiányoltam tőle. És egy-egy pillanatban visszaköszön néhány korábbi munkája, pl. a Zenga zének (meg mernék rá esküdni, hogy a Görög Ági már ott is szerepelt), vagy a Félnóta című könyve is (ezt meg állítólag újraírja majd).

Van nekem egy elég idétlen, és tagadhatatlanul kőkorszaki honlapom, amire csak azért utalok, mert ott már évek óta hirdetem: Vámos Miklós a másik kedvenc íróm. Szerettem a tévéműsoraiért, de különösen a Zenga zénekért, az Anya csak egy vanért, meg a New York Budapest metróért. Így nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni, ha a regényeiről van szó. Az Utazások Erotikában nálam valahol az említettek mögött kettővel van a listán, holtversenyben egy csomó másik nyolcpontos könyvvel. A hátsó borító ajánlója szerint a többszörösen elváltak nálam is nagyobb eséllyel fogják értékelni a kötetet. Ha így van, mondjátok. Én a magam részéről remélem, ilyen apropóból sose lesz ez a kedvenc könyvem.

Még ha jó is. Egyébként.