Kisfilmek a nagyvilágból
Nos, mivel egyelőre nem tudok videót beilleszteni, így kicsit linkelgetni kell majd, szori. (A plugint megtaláltam, de az admin jelszót rég elfelejtettem, így nem megy a telepítés. De DZoli ígérte: január 1-ig orvosolni fogja ezt a problémát).
Szóval az új helyünkről lesz most szó (meggint), melyet videón is szeretnék bemutatni nektek. Nem vagyok egy Zsigmond Vilmos, és persze csak egy fényképezőgép volt a kamerám, de a célnak talán megfelel. Tehát új könyvtár, négy részben.
Először is nézzünk kicsit körbe. Ilyen a könyvtárunk előtti rész, 2007. december 19-én délelőtt. Hideg van, jönnek-mennek az emberek. A művelődési ház a főutcán van, ami arról híres, hogy kitiltották innen a kismotoros nagyfiúkat. Szemben velünk a Műszaki Áruház, amiről én csak tegnap tudtam meg, hogy januártól bezár. :( Az utcán egyébként ennél csak nagyobb forgalom szokott lenni napközben, nekünk már csupán azt kell elérni, hogy be is jöjjön az, aki elsétál előttünk. Miután tettem egy kört, a bejárat felé veszem az irányt (egy pillanatra az ajtó üvegén visszatükröződik daliás alkatom, persze tudatosan, hogy szerepeljek a filmemben én is, lásd Tarantino:) ) A művház információjánál egy bácsi érdeklődik, akivel az ajtóban összefutok, majd balra fordulok, az úgynevezett KözPont felé. Ez a rész is hozzánk tartozik, itt lehet netezni, másolni, nyomtatni, faxolni, spirálozni stb.
Miután szétnézünk a KözPontban, az emelet felé veszem az irányt, ahol a könyvtár többi része van. Lehet lépcsőn venni az akadályt (én így döntöttem), és van lift is az információs pult túloldalán. A figyelmes szemlélő láthatja, amint valaki épp leér a földszintre a látványliften. A lépcsőn jobbra fordulva rögtön a gyermekkönyvtárba kukkantunk be (Márti kollegina meg is örül nekem), majd egy kis séta a folyosón a Justh Zsigmondról szóló állandó kiállításunk előtt, és már meg is érkeztünk a felnőtt könyvtár bejáratához.
A bejárati ajtón túl szép kiírások segítenek az eligazodásban. Először balra fordulok, a családi könyvtárba. Egy csinos olvasó épp távozni készül, egy másiknak udvariasan köszönök, és már ott is vagyok az információs pultnál, ahol Tünde éppen regisztrálja a kölcsönzés tényét, vagy ilyesmi. A polcokon szép kiírások, de e pillanatban érdemesebb a párbeszédet hallgatni: a most érkező olvasó éppen csodálkozásának ad hangot, hogy a meghirdetett időre sikerült átköltöznünk. Becsszóra mondom, nem megrendezett a jelenet. :) Aztán hallgatózás befejezve, a versek és drámák mellett elsétálok a folyosó végéig, ahol a zenei könyvtár található. Benézek, majd jobbra fordulok: Ági éppen folyóiratokat rendezget.
Ha a feldolgozó iroda és a folyóiratok mellett sétálok, jobbra fordulva a szabadpolcos (kölcsönözhető) szakirodalmi részt láthatom. Balra pedig az újságok, a Blikk címlapján mindjárt egy megrázó hírrel. A folyóiratokon túl balra az olvasóterem, és kicsit odébb sétálva jobbra a könyvtáros pultja – mindkét helyen egy-egy olvasói számítógéppel, melyeken katalógusunkban keresgélhetnek. Egy pillanatra az is látszik, amint Kati egy érdeklődőnek nyújt segítséget. A folyosó végén, egy nagy bukszuson túl található még egy kis rész, ahol a bekötött folyóiratok, az igazgatói iroda és egy mini konyha van, oda azonban nem kaptam forgatási engedélyt. Persze, nem is kértem. Visszafelé a kanyarban összefutok még egy használóval, majd ballagok az ajtóig. Ahová – ha innen nézed – ezt olvashatod: „Viszontlátásra! Várjuk vissza!”