Jászay-Horváth Elemér: Föltámadott!
Jászay-Horváth Elemér: Föltámadott!
Hiába tették sziklasírba
S görgettek rá nehéz követ:
A halál hatalmát lebírva
Köztünk jár az égi követ
Kiről mondották: el van veszve
S hirrel hirdették: már halott,
Az igaz istenség, az Eszme
Föltámadott.
Verte sok vad császári zsoldos,
Arcul csapták kevély papok,
Nem hittek benne, csak a foltos,
Rongyos, szegény, láncos rabok
A tanítvány is megtagadta,
Mert arca bús volt, sápadott,
De élt a kőnek is alatta
S föltámadott.
Ledőlt a zsarnok büszke vára,
A templom-kárpit szétrepedt
S piros húsvétnak hajnalára
Ébred a nép, a meglepett.
Sugára trónussá avatja
A vérmocskolt szégyenpadot:
A nagyurak nagy áldozatja
Föltámadott.
Nem lehet eltemetni eszmét,
A sírbörtön akármi mély,
Mért él a hit, hogy hajnal lesz még,
Bármily hosszú, sötét az éj.
Ujjongj, rabok ezernyi ezre :
Ki sírjában is élt s hatott,
Az igaz istenség, az Eszme,
Föltámadott.
1919. Húsvét
Vélemény, hozzászólás?